37. FEJEZET

37. Fejezet

Joany szemszöge

Miután meghallottam Matt hangját, nem bírtam leállítani magam. Folyton csak rá gondoltam, és hogy meg fognak menteni, ha el nem kapják őket. Pont ezért kell leállítanom magam! Nem láthatják rajtam, hogy izgatott vagyok, mert akkor rájönnek, hogy készül valami! Ezért megpróbáltam leplezni izgatottságom, több-kevesebb sikerrel.
Szerencsére egész nap nem jött senki a ,,börtönömhöz", így tudtam gondolkodni.

Matt szemszöge

Miután biztonságban kijutottam a házból, rohanni kezdtem! Még tisztán előttem volt, hogy merre mentem a patakhoz, ezért abba az irányba indultam. Igazából nem tudtam, hogy mi fog ott fogadni, vagy előrébb kerülök-e egyáltalán a megoldáshoz, de az biztos, hogy nem tudtam csak úgy otthon ülni!
A patakhoz érve idegen farkasok szagát éreztem. Még frissek voltak! Nemrég járhattak erre. A hátam mögött megrezzent egy bokor. Rögtön megfordultam, és két szikrázó szempárral találtam szemben magam...

Adam szemszöge

Még nem aludtam, mikor hallottam Matt-et elmenni. Tudtam, hogy nem fog nyugton maradni, ezért maradtam ébren. Na nem mintha tudtam volna aludni! Egész este csak az ágyban forgolódtam volna, de így óvatosan kikeltem, húztam egy pólót és kimentem utána!
Előrébb járt, mint én, de nem is baj, így legalább kevesebb az esélye, hogy észrevesz. Nem tudom, meddig mehettünk, de egyszer csak megállt, és vele együtt én is. Előre nézett, közben bele-bele szagolt a levegőbe. Közelebb akartam menni, hogy én is lássam, amit ő, de egy ág reccsent meg mögöttem. Tudtam, hogy nem én voltam, mert még nem haladtam előre, ezért óvatosan hátranéztem, de nem láttam senkit. Viszont éreztem a szagát, ami nagyon ismerős volt! Hát fülelni kezdtem! Előttem állt három nagy fa, az egyik mögül izgatott lélegzést hallottam. Nesztelenül közeledni kezdtem a középső fához, mintha onnan jött volna a hang, és mikor odaértem, mögé néztem, és megláttam egy lányt. A száját gyorsan befogtam, nehogy elsikítsa magát, és szembeálltam vele. A szemem tágra nyílt a csodálkozástól!
- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem egyszerre meglepetten és mérgesen.
- Hallottam, mikor elmentél és utánad jöttem! - válaszolt.
- Ugye tudod, hogy David nagyon mérges lesz, ha megtudja, hogy szó nélkül mentél el?
- Csakhogy nem fogja megtudni, mivel elég mélyen aludt és nem hallotta, ahogy eljöttem! Ráadásul te is itt vagy és tudsz vigyázni rám! - mondta Kristen.
- Akkor is nyugodtabb lennék, ha visszamennél a házba!
- Arról ne is álmodj! Én is segíteni szeretnék, és most aludni sem tudnék, hogy kint vagytok! Csak forgolódnék az ágyban, amivel felkelteném Davidet, ő pedig megkérdezné, hogy miért nem alszok, én pedig elmondanám neki, hogy mit csináltok itt kint, és akkor ő is ki akarna jönni, sőt lehet, hogy még a többieket is felköltené, és... - mondta egyszerre az egészet, amibe belegondoltam, és leállítottam.
- Oké, jól van! Értem! Akkor maradhatsz, ha végig mögöttem leszel és nem mész el sehova! És mindig azt csinálod, amit mondok, attól függetlenül, hogy nem én vagyok az alfád, rendben?
- Rendben! - mondta, de túl gyorsan rávágta, ezért elmagyaráztam, hogy értettem:
- Ha azt mondom, hogy szaladj és hagyj itt, hívj segítséget, megteszed! Ha azt mondom, hogy maradj ott ahol vagy, akármi is történjen, ottmaradsz! - ezt már átgondolta, és úgy válaszolt.
- Akkor inkább visszamegyek! Nem tudnám megállni, hogy miközben én csak tétlenül állok egy fa mellett, téged épp széttépnek!
- Pont ezért kérdeztem ezt meg! Mert téged nem keverhetlek veszélybe, ha bármi olyan történne!
- És a feltételek nélkül itt maradhatok? Mert ahogy már elmondtam, nem tudnék aludni, és... - kezdett megint bele, de hogy ezt megakadályoztam, rávágtam:
- Igen, maradhatsz, de csak egy fa mögött elbújva! És csak akkor jöhetsz elő, ha hívlak! Ez még jól is jöhet egy cselként, ha ránk támadnának!
- Oké, majd ha meglátok valami veszélyeset, elbújok! - mondta és nekiindult előre.
- Hé, hová mész? Most mondtam, hogy...
- Nem fogok végig egy fa mögül kukucskálni! Ha lenne itt valami, akkor azt már rég kiszagoltuk volna! - majd továbbviharzott.
- Akkor legalább had menjek én elől! Mégis csak tapasztaltabb vagyok nálad! - és átvettem a vezetést.
Nem értem, mi van most velem! Én kérek engedélyt egy fiatal farkastól?! Na nem! Minden esetre már megtörtént, de a válaszát nem vártam meg, csak előrementem. Éreztem, hogy szorosan a nyomomban van. Helyes! Nehogy eltévedjen!
Gyorsan haladtam előre, viszont Matt eltűnt! Gyorsan keresni kezdtem a szememmel, mikor két farkast láttam verekedni! Az egyik Matt volt, felismertem, a másik pedig egy démon! Segítenem kell neki! Majd odaszóltam Kristenhez:
- Kristen, te menj vissza a házba, és hívj segítséget! Mattet megtámadták és nekem segítenem kell rajta, viszont ha egy itt van, akkor több is lehet erre, úgyhogy kell az erősítés! - nem válaszolt, csak rémülten nézett és bólintott. Majd megfordult és futásnak eredt. Én pedig átváltoztam, és Matt felé igyekeztem!

36. FEJEZET

36. Fejezet

Adam szemszöge

Siettem vissza a házhoz a kis mókussal együtt, mert úgy éreztem, tud valamit, ami esetleg segíthet! Már közel jártam, ezért vonyítottam egyet, hogy elém jöjjenek! Aztán gyorsan én is átváltoztam. A mókus a vállamra ugrott, és úgy futottam tovább.
- David, gyere gyorsan! A segítségedre van szükségem! - ordítottam, és elkezdtem sétálni, mert kezdtem kifulladni. Hála istennek David már kint is volt, és felém tartott.
- Mi a baj?
- Kérlek, változz át, és beszélj a mókussal! Szerintem tud valamit Joanyval kapcsolatban!
- Hogy tudhatna? Hisz ő csak egy mókuska! Több ezer van belőle az erdőben, ennyi erővel bármelyik láthatott volna valamit!
- Igen, de nem én kerestem meg őt, hanem ő talált rám, ráadásul annál a fánál, ahol Joany utoljára lehetett! És elvezetett ahhoz a patakhoz, ahova én is eljutottam! - zúdítottam mindent egyszerre a nyakába, miközben próbáltam levegőhöz jutni. Teljes erőmből futottam.
- Mi? Várj, nem értem, hogy jön a képbe egy patak? Nem is jártunk olyan helyen!
- Igen, de követtem a szagot a fától és egy kis pataknál jutottam ki! Ott ugyan megszakadt a nyom, de valami lehet ott, ha a mókus is oda vezetett el!
- Ennek nincs semmi értelme!
- De...kérlek, csak próbáld meg!
- Rendben van! - arrébb ment mellőlem, majd átváltozott. Nem tudtam, mit csinál, de a mókus megint ugrálni kezdett, és hevesen viselkedett. Közben David türelmesen nézte.
Visszaváltozva pedig lényeges információkkal lettünk gazdagabbak!

Matt szemszöge

Az erdőben sétálgattam, teljesen le vagyok törve! Semmi másra nem tudok gondolni, csak Joany megmentésére! Már több ötletet is kitaláltam, de egyik sem volt megfelelő.
Legalább az idő szép, süt a nap és csiripelnek a madarak! Ó, de jó lenne ezt Joanyval csodálni! De nem volt mellettem!
Ó, de hiányzik Matt! Bárcsak vele lehetnék! Erre felkaptam a fejem! Ez Joany hangja volt!
Nem is gondolkodtam többet, rohanni kezdtem, amerre hallottam a hangját, és kiabáltam teli torkomból. De semmire se mentem vele. Nem jutottam a célomhoz, így megálltam gondolkodni. Vajon honnan jött a hang? Joany, merre vagy?
Itt vagyok! Matt, te vagy az? Ez hírtelen jött, de a meglepettségem hamar elszállt és a tényekre koncentráltam. Elengedtem magam, és minden erőmmel Joany hangjára figyeltem.
Igen, én vagyok! Hol vagy? Kérdeztem, de közben egy másik kérdés is foglalkoztatott: Azt értem, hogy én hallom a gondolatait képességem miatt, de ő hogyhogy hallja?
Egy barlang szerűségben! Bezárva egy cellába! Nagyon hideg van, és csöpög a víz is! De hogy lehet, hogy hallak? Kérdezte ő is, amin én is gondolkodom.
Nem tudom, de ez most nem olyan fontos! Most az a lényeg, hogy megtaláljunk!
Az jó lenne, de nem tudom, hogy merre mentünk,mert eltakarták a szemem! Sajnálom!
Ne sajnáld! Ez nem a te hibád! Most visszamegyek a többiekhez, hogy ők is segítsenek a keresésben, utána jövök vissza! És már szaladtam is a házak felé, csakhogy nem tudom, merre lehetek! Ahogy követtem a hangot, nem figyeltem az utat, így nem emlékszem, merre kell visszamenni. Csak bolyongtam cél nélkül, és nem tudtam, mi tévő legyek! Talán, ha átváltoznék, akkor követhetném a saját szagom! Ami nem is olyan rossz ötlet!
Gyors átváltozás után követtem is volna a nyomom, mikor megláttam egy másik farkast. Talán a csapatból valaki! Közelebb mentem, de ő rögtön elszaladt, ezért nem tőlünk való! De akkor ki lehet? Bárki is volt az, nem fér bele az időmbe, hogy ezen agyaljak, így visszaindultam a házak felé.
- Srácok, gyertek gyorsan! - rontottam be a házba.
- Mi van már? - jött ki a szobából Joe. Aludhatott, mert pizsama volt rajta.
- A többiek?
- Alszanak.
- Akkor te hogyhogy fent vagy?
- Felébresztettél!
- Oké, akkor segíts felkölteni a többieket is! - és elindultam Taylor szobája felé.
- Taylor, ébredj! - rántottam le róla a takarót.
- Mi van?
- Híreket hoztam!

Pár perc múlva már mindenki az asztalnál ült, Kristennel együtt.
- Ma, miközben sétáltam az erdőben, hallottam Joany hangját! - vágtam rögtön a közepébe. Erre mindenki felfigyelt, és érdekelni kezdte őket a téma. - Ez mondjuk logikusnak tűnik, mivel ez a képességem, de az már nem az, hogy ő is hallott engem! Fogalmam sincs, hogy lehetséges ez! De ez még ráér! A még fontosabb információ, Joany tartózkodási helye! Elmondta, hogy egy barlangszerű helyen van, ami hideg és a falról csepeg a víz, tehát víz közelben lehet!
- Ez kezdetnek tökéletes! - szólt közbe Adam. - Holnap megint átfésüljük az erdőt, de most már csak barlangszerű helyek után kutatunk, amik közelében víz van! A csapatát is bevonjuk a kutatásba! Te mész majd előre, hogy mutasd, merre kell mennünk! A többiek mögötted lesznek, de ők is figyelni fognak! Mára ennyi, most pedig mindenki menjen aludni, mert álmosan nem lehet dolgozni! - nyomatékosan rám nézett, amiből leszűrtem, hogy nem örülne neki, ha megint elmennék egy magán expedícióra.
Ezzel be is rekesztettük a tanácskozást, és mindenki nyugovóra tért. Kivéve engem!
Miután megbizonyosodtam róla, hogy egytől-egyig alszanak, kisurrantam. Tudtam, ezért még kapni fogok, de nem érdekelt! Joany mindent megért, és amúgy sem tudtam volna aludni! Csak forgolódnék az ágyban, de így legalább megtudhatok mégvalamit!

35. FEJEZET

35. Fejezet

Joany szemszöge

Ahogy a cellámban ültem, mozgást hallottam. Valaki közeledett! Gyors léptekkel jött, és ha jól hallottam, nem is egyedül volt! Ahogy börtönöm elé értek, egy női és egy férfi alakot vettem ki az árnyékban.
- Hogy vagyunk? - a férfi hangját megismertem, Derek volt az!
Nem is tévedtem! A hang után ő maga is megjelent a fényben, és újra megszólalt:
- Hoztam valakit! - majd a nőt karon fogva húzta maga mellé. Gyengéden bánt vele, biztos a szerelme. De minek akarja bemutatni nekem?
Ahogy a fénybe ért, elég ismerősnek tűnt, de az agyamnak egy kis időre volt szüksége, hogy felfogja, kit is lát maga előtt. Amint felismertem, teljesen ledöbbentem! Arcom láttán egy széles mosoly jelent meg az arcán.
- Angela!? - kérdeztem bizonytalanul és reménykedve, hátha csak tévedek.
- Igen, én vagyok! - a mosolya még nagyobb lett! Így minden reményem szertefoszlott, és nem értettem semmit.
- Hogy kerülsz ide?
- Hát...tudod, mikor nálatok jártam, hogy mindenkit ellened uszítsak, beleszerettem Angela-ba! De ő nem engem látott, mivel Paul alakját vettem fel, ezért nem is érezte az elején azt, amit én. De nem élhetek nélküle, ezért visszamentem érte, és magammal hoztam! És mivel ő is úgy érez mint én, ezért átállt hozzánk! Szóval már nem vagy az alfája! - vette át a szót Derek.
- Akkor ez volt a ,,kis dolgod"?
- Igen, és magammal hoztam még valakit! De ne ijedj meg, ő magától jött át hozzánk! - gonoszan elmosolyodott, és Angela mögé nézett, majd intett a kezével.
A döbbenetem és a csalódottságom egyre nőtt, ahogy megláttam volt társamat a gonosz oldalon...

Adam szemszöge

Egész este csak őket kerestük, kevés sikerrel. Egyedül azon a nyomon tudtunk elindulni, amit Matt talált! A fánál, ahol előző este megtaláltuk Joanyt, ott éreztük a szagát, és egy idegenét is, aki feltételezhetően Derek volt! Matt találkozott is vele, mikor szólni jött! De mit akarhat vele? Egyszerűen nem fér a fejembe!
De nem állhattunk meg, így kerestük tovább. Mindenki farkas alakban volt, és a csapata próbált kapcsolatot teremteni vele, ami eddig még nem sikerült! Mondjuk nem is csoda, hiszen kezdők, alig gyakoroltak! De azért próbálkoztak! Néhányszor sikerült is a közelébe férkőzniük, de valami elzárja az elméjét.
Már hajnalodott, és nem jutottunk semmire. Teljesen kimerültünk, gondolkodni sem bírtunk, ezért elhatározásra jutottam.
- Most mindenki visszamegy a házába, lezuhanyzik és lefekszik aludni! Holnap folytatjuk! - mondtam, mire oszolni kezdett Joany csapata. A többiek pedig körém gyűltek.
- És most mit fogunk csinálni? - kérdezte Matt. Látszott rajta, hogy nagyon aggódik!
- Ti is visszamentek a házba és pihentek, én meg megkeresem Dereket! - jelentettem ki, mire mindenkinek elkerekedett a szeme.
-Egyedül akarsz vele találkozni? Miért? - Joe vont kérdőre.
- Hogy megtudjam, mit akar!
- Nagyon jól tudod, hogy mit szeretne! Téged megölni! - Taylornak igaza volt.
- De csak így tudom megmenteni Joanyt! És ő többet ér nálam! ...ez az egyetlen megoldás!
- Ne mondj ilyen hülyeségeket! Te vagy a családja, a bátyja! Szüksége van rád! Amit mondtál, az nem megoldás, hanem hülyeség! - David is bekapcsolódott, aki mellett Kristen állt.
- Te meg mit keresel itt? - szegeztem Kristennek a kérdést, amint észrevettem, hogy itt van.
- Joany a legjobb barátnőm, sőt, testvérként tekintek rá! Így engem is érint a dolog! Ráadásul a vezérem! - ezzel nem tudtam vitatkozni.
- Jól van! - mentem bele, bár nem szívesen. A végén még neki is baja eshet, amit nem akartam!
- De most mindenki menjen vissza a saját házába pihenni, majd holnap folytatjuk a keresést! - láttam rajtuk, hogy már nem bírnak talpon maradni, és jót fog tenni egy kis pihenés! Így újult erővel tudjuk folytatni a kutatást.
Mindenki elment a házához, kivéve David és Kristen. Ők még együtt maradtak egy kis időre. Matt egyedül ment, nagyon el volt kenődve, pocsékul nézett ki. Én még nem indultam utánuk! Először megvártam, míg mindenki eltűnik a sűrűben, majd elindultam azon a nyomon, amit találtunk. A fánál megálltam, és erősen gondolkodni kezdtem. Vajon merre mehettek? A szagot tudnám követni egy ideig! És azzal talán közelebb lennénk a megoldáshoz! Ahogy ez megcsillant elmémben, útnak is indultam, a szagot követve.
Már elég bent jártam, de még mindig nem láttam a kijáratot, vagy egy olyan helyet, ahol lehetnének. Csak mentem és mentem a szag után, már majdnem lemondtam róla, amikor észrevettem, hogy a szag nem gyengülni, hanem inkább erősödni kezdett! Ezt jó jelnek vettem, hisz akkor már nem egyszer használta ezt az útvonalat! Ráadásul nemrég járt erre! Pár órája lehetett!
Hihetetlenül boldog voltam, hogy van egy erősebb nyom, eszem ágában sem volt most elmenni! Egészen addig követtem, míg ki nem jutottam egy kis patakhoz. Ott elvesztettem a nyomot, viszont eddig még nem jártunk erre, szóval már a közelben lehetünk! De már nagyon fáradt voltam, így visszaindultam azon a nyomon, amin eddig jöttem. Ezzel is jobban megjegyzem az útvonalat. Holnap innen kezdjük a többiekkel.

Nem tudom, mennyi lehetett még hátra a házig, de elég későre járt, én meg egész nap fent voltam. Úgy éreztem, nem bírok tovább menni, ezért leültem pihenni egy kicsit. A föld, igaz, hogy hideg volt és nyirkos, de elég puha ahhoz, hogy kényelmes legyen. Ahogy a hátamra feküdtem, elnyomott az álom és lehunytam a szemem. Nagyon jól esett így feküdni, nem is akartam felállni, de hangokat hallottam a bokrok mögül. Felültem, hogy jobban lássam, mi az, de emberi szemem nem olyan érzékeny mint farkas mivoltomban, így semmit sem vettem észre. De rossz érzésem volt, ezért gyorsan felpattantam, és mikor újra zörgést hallottam, átváltoztam. Így jobban láttam, és még egyszer körülnéztem. Még mindig nem vettem észre semmit, csak egy kis mókust. Elég izgatott volt, csak úgy pattogott előttem. Értetlenül néztem rá, majd mikor látta, hogy nem igazán értem a dolgot, elkezdett futni előttem. Elég gyors volt, alig tudtam követni! Annál a pataknál állt meg, ahova én is eljutottam. Mit akarhat? Nem értem! De tudom, hogy ki segíthetne!