37. FEJEZET

37. Fejezet

Joany szemszöge

Miután meghallottam Matt hangját, nem bírtam leállítani magam. Folyton csak rá gondoltam, és hogy meg fognak menteni, ha el nem kapják őket. Pont ezért kell leállítanom magam! Nem láthatják rajtam, hogy izgatott vagyok, mert akkor rájönnek, hogy készül valami! Ezért megpróbáltam leplezni izgatottságom, több-kevesebb sikerrel.
Szerencsére egész nap nem jött senki a ,,börtönömhöz", így tudtam gondolkodni.

Matt szemszöge

Miután biztonságban kijutottam a házból, rohanni kezdtem! Még tisztán előttem volt, hogy merre mentem a patakhoz, ezért abba az irányba indultam. Igazából nem tudtam, hogy mi fog ott fogadni, vagy előrébb kerülök-e egyáltalán a megoldáshoz, de az biztos, hogy nem tudtam csak úgy otthon ülni!
A patakhoz érve idegen farkasok szagát éreztem. Még frissek voltak! Nemrég járhattak erre. A hátam mögött megrezzent egy bokor. Rögtön megfordultam, és két szikrázó szempárral találtam szemben magam...

Adam szemszöge

Még nem aludtam, mikor hallottam Matt-et elmenni. Tudtam, hogy nem fog nyugton maradni, ezért maradtam ébren. Na nem mintha tudtam volna aludni! Egész este csak az ágyban forgolódtam volna, de így óvatosan kikeltem, húztam egy pólót és kimentem utána!
Előrébb járt, mint én, de nem is baj, így legalább kevesebb az esélye, hogy észrevesz. Nem tudom, meddig mehettünk, de egyszer csak megállt, és vele együtt én is. Előre nézett, közben bele-bele szagolt a levegőbe. Közelebb akartam menni, hogy én is lássam, amit ő, de egy ág reccsent meg mögöttem. Tudtam, hogy nem én voltam, mert még nem haladtam előre, ezért óvatosan hátranéztem, de nem láttam senkit. Viszont éreztem a szagát, ami nagyon ismerős volt! Hát fülelni kezdtem! Előttem állt három nagy fa, az egyik mögül izgatott lélegzést hallottam. Nesztelenül közeledni kezdtem a középső fához, mintha onnan jött volna a hang, és mikor odaértem, mögé néztem, és megláttam egy lányt. A száját gyorsan befogtam, nehogy elsikítsa magát, és szembeálltam vele. A szemem tágra nyílt a csodálkozástól!
- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem egyszerre meglepetten és mérgesen.
- Hallottam, mikor elmentél és utánad jöttem! - válaszolt.
- Ugye tudod, hogy David nagyon mérges lesz, ha megtudja, hogy szó nélkül mentél el?
- Csakhogy nem fogja megtudni, mivel elég mélyen aludt és nem hallotta, ahogy eljöttem! Ráadásul te is itt vagy és tudsz vigyázni rám! - mondta Kristen.
- Akkor is nyugodtabb lennék, ha visszamennél a házba!
- Arról ne is álmodj! Én is segíteni szeretnék, és most aludni sem tudnék, hogy kint vagytok! Csak forgolódnék az ágyban, amivel felkelteném Davidet, ő pedig megkérdezné, hogy miért nem alszok, én pedig elmondanám neki, hogy mit csináltok itt kint, és akkor ő is ki akarna jönni, sőt lehet, hogy még a többieket is felköltené, és... - mondta egyszerre az egészet, amibe belegondoltam, és leállítottam.
- Oké, jól van! Értem! Akkor maradhatsz, ha végig mögöttem leszel és nem mész el sehova! És mindig azt csinálod, amit mondok, attól függetlenül, hogy nem én vagyok az alfád, rendben?
- Rendben! - mondta, de túl gyorsan rávágta, ezért elmagyaráztam, hogy értettem:
- Ha azt mondom, hogy szaladj és hagyj itt, hívj segítséget, megteszed! Ha azt mondom, hogy maradj ott ahol vagy, akármi is történjen, ottmaradsz! - ezt már átgondolta, és úgy válaszolt.
- Akkor inkább visszamegyek! Nem tudnám megállni, hogy miközben én csak tétlenül állok egy fa mellett, téged épp széttépnek!
- Pont ezért kérdeztem ezt meg! Mert téged nem keverhetlek veszélybe, ha bármi olyan történne!
- És a feltételek nélkül itt maradhatok? Mert ahogy már elmondtam, nem tudnék aludni, és... - kezdett megint bele, de hogy ezt megakadályoztam, rávágtam:
- Igen, maradhatsz, de csak egy fa mögött elbújva! És csak akkor jöhetsz elő, ha hívlak! Ez még jól is jöhet egy cselként, ha ránk támadnának!
- Oké, majd ha meglátok valami veszélyeset, elbújok! - mondta és nekiindult előre.
- Hé, hová mész? Most mondtam, hogy...
- Nem fogok végig egy fa mögül kukucskálni! Ha lenne itt valami, akkor azt már rég kiszagoltuk volna! - majd továbbviharzott.
- Akkor legalább had menjek én elől! Mégis csak tapasztaltabb vagyok nálad! - és átvettem a vezetést.
Nem értem, mi van most velem! Én kérek engedélyt egy fiatal farkastól?! Na nem! Minden esetre már megtörtént, de a válaszát nem vártam meg, csak előrementem. Éreztem, hogy szorosan a nyomomban van. Helyes! Nehogy eltévedjen!
Gyorsan haladtam előre, viszont Matt eltűnt! Gyorsan keresni kezdtem a szememmel, mikor két farkast láttam verekedni! Az egyik Matt volt, felismertem, a másik pedig egy démon! Segítenem kell neki! Majd odaszóltam Kristenhez:
- Kristen, te menj vissza a házba, és hívj segítséget! Mattet megtámadták és nekem segítenem kell rajta, viszont ha egy itt van, akkor több is lehet erre, úgyhogy kell az erősítés! - nem válaszolt, csak rémülten nézett és bólintott. Majd megfordult és futásnak eredt. Én pedig átváltoztam, és Matt felé igyekeztem!