36. FEJEZET

36. Fejezet

Adam szemszöge

Siettem vissza a házhoz a kis mókussal együtt, mert úgy éreztem, tud valamit, ami esetleg segíthet! Már közel jártam, ezért vonyítottam egyet, hogy elém jöjjenek! Aztán gyorsan én is átváltoztam. A mókus a vállamra ugrott, és úgy futottam tovább.
- David, gyere gyorsan! A segítségedre van szükségem! - ordítottam, és elkezdtem sétálni, mert kezdtem kifulladni. Hála istennek David már kint is volt, és felém tartott.
- Mi a baj?
- Kérlek, változz át, és beszélj a mókussal! Szerintem tud valamit Joanyval kapcsolatban!
- Hogy tudhatna? Hisz ő csak egy mókuska! Több ezer van belőle az erdőben, ennyi erővel bármelyik láthatott volna valamit!
- Igen, de nem én kerestem meg őt, hanem ő talált rám, ráadásul annál a fánál, ahol Joany utoljára lehetett! És elvezetett ahhoz a patakhoz, ahova én is eljutottam! - zúdítottam mindent egyszerre a nyakába, miközben próbáltam levegőhöz jutni. Teljes erőmből futottam.
- Mi? Várj, nem értem, hogy jön a képbe egy patak? Nem is jártunk olyan helyen!
- Igen, de követtem a szagot a fától és egy kis pataknál jutottam ki! Ott ugyan megszakadt a nyom, de valami lehet ott, ha a mókus is oda vezetett el!
- Ennek nincs semmi értelme!
- De...kérlek, csak próbáld meg!
- Rendben van! - arrébb ment mellőlem, majd átváltozott. Nem tudtam, mit csinál, de a mókus megint ugrálni kezdett, és hevesen viselkedett. Közben David türelmesen nézte.
Visszaváltozva pedig lényeges információkkal lettünk gazdagabbak!

Matt szemszöge

Az erdőben sétálgattam, teljesen le vagyok törve! Semmi másra nem tudok gondolni, csak Joany megmentésére! Már több ötletet is kitaláltam, de egyik sem volt megfelelő.
Legalább az idő szép, süt a nap és csiripelnek a madarak! Ó, de jó lenne ezt Joanyval csodálni! De nem volt mellettem!
Ó, de hiányzik Matt! Bárcsak vele lehetnék! Erre felkaptam a fejem! Ez Joany hangja volt!
Nem is gondolkodtam többet, rohanni kezdtem, amerre hallottam a hangját, és kiabáltam teli torkomból. De semmire se mentem vele. Nem jutottam a célomhoz, így megálltam gondolkodni. Vajon honnan jött a hang? Joany, merre vagy?
Itt vagyok! Matt, te vagy az? Ez hírtelen jött, de a meglepettségem hamar elszállt és a tényekre koncentráltam. Elengedtem magam, és minden erőmmel Joany hangjára figyeltem.
Igen, én vagyok! Hol vagy? Kérdeztem, de közben egy másik kérdés is foglalkoztatott: Azt értem, hogy én hallom a gondolatait képességem miatt, de ő hogyhogy hallja?
Egy barlang szerűségben! Bezárva egy cellába! Nagyon hideg van, és csöpög a víz is! De hogy lehet, hogy hallak? Kérdezte ő is, amin én is gondolkodom.
Nem tudom, de ez most nem olyan fontos! Most az a lényeg, hogy megtaláljunk!
Az jó lenne, de nem tudom, hogy merre mentünk,mert eltakarták a szemem! Sajnálom!
Ne sajnáld! Ez nem a te hibád! Most visszamegyek a többiekhez, hogy ők is segítsenek a keresésben, utána jövök vissza! És már szaladtam is a házak felé, csakhogy nem tudom, merre lehetek! Ahogy követtem a hangot, nem figyeltem az utat, így nem emlékszem, merre kell visszamenni. Csak bolyongtam cél nélkül, és nem tudtam, mi tévő legyek! Talán, ha átváltoznék, akkor követhetném a saját szagom! Ami nem is olyan rossz ötlet!
Gyors átváltozás után követtem is volna a nyomom, mikor megláttam egy másik farkast. Talán a csapatból valaki! Közelebb mentem, de ő rögtön elszaladt, ezért nem tőlünk való! De akkor ki lehet? Bárki is volt az, nem fér bele az időmbe, hogy ezen agyaljak, így visszaindultam a házak felé.
- Srácok, gyertek gyorsan! - rontottam be a házba.
- Mi van már? - jött ki a szobából Joe. Aludhatott, mert pizsama volt rajta.
- A többiek?
- Alszanak.
- Akkor te hogyhogy fent vagy?
- Felébresztettél!
- Oké, akkor segíts felkölteni a többieket is! - és elindultam Taylor szobája felé.
- Taylor, ébredj! - rántottam le róla a takarót.
- Mi van?
- Híreket hoztam!

Pár perc múlva már mindenki az asztalnál ült, Kristennel együtt.
- Ma, miközben sétáltam az erdőben, hallottam Joany hangját! - vágtam rögtön a közepébe. Erre mindenki felfigyelt, és érdekelni kezdte őket a téma. - Ez mondjuk logikusnak tűnik, mivel ez a képességem, de az már nem az, hogy ő is hallott engem! Fogalmam sincs, hogy lehetséges ez! De ez még ráér! A még fontosabb információ, Joany tartózkodási helye! Elmondta, hogy egy barlangszerű helyen van, ami hideg és a falról csepeg a víz, tehát víz közelben lehet!
- Ez kezdetnek tökéletes! - szólt közbe Adam. - Holnap megint átfésüljük az erdőt, de most már csak barlangszerű helyek után kutatunk, amik közelében víz van! A csapatát is bevonjuk a kutatásba! Te mész majd előre, hogy mutasd, merre kell mennünk! A többiek mögötted lesznek, de ők is figyelni fognak! Mára ennyi, most pedig mindenki menjen aludni, mert álmosan nem lehet dolgozni! - nyomatékosan rám nézett, amiből leszűrtem, hogy nem örülne neki, ha megint elmennék egy magán expedícióra.
Ezzel be is rekesztettük a tanácskozást, és mindenki nyugovóra tért. Kivéve engem!
Miután megbizonyosodtam róla, hogy egytől-egyig alszanak, kisurrantam. Tudtam, ezért még kapni fogok, de nem érdekelt! Joany mindent megért, és amúgy sem tudtam volna aludni! Csak forgolódnék az ágyban, de így legalább megtudhatok mégvalamit!