35. FEJEZET

35. Fejezet

Joany szemszöge

Ahogy a cellámban ültem, mozgást hallottam. Valaki közeledett! Gyors léptekkel jött, és ha jól hallottam, nem is egyedül volt! Ahogy börtönöm elé értek, egy női és egy férfi alakot vettem ki az árnyékban.
- Hogy vagyunk? - a férfi hangját megismertem, Derek volt az!
Nem is tévedtem! A hang után ő maga is megjelent a fényben, és újra megszólalt:
- Hoztam valakit! - majd a nőt karon fogva húzta maga mellé. Gyengéden bánt vele, biztos a szerelme. De minek akarja bemutatni nekem?
Ahogy a fénybe ért, elég ismerősnek tűnt, de az agyamnak egy kis időre volt szüksége, hogy felfogja, kit is lát maga előtt. Amint felismertem, teljesen ledöbbentem! Arcom láttán egy széles mosoly jelent meg az arcán.
- Angela!? - kérdeztem bizonytalanul és reménykedve, hátha csak tévedek.
- Igen, én vagyok! - a mosolya még nagyobb lett! Így minden reményem szertefoszlott, és nem értettem semmit.
- Hogy kerülsz ide?
- Hát...tudod, mikor nálatok jártam, hogy mindenkit ellened uszítsak, beleszerettem Angela-ba! De ő nem engem látott, mivel Paul alakját vettem fel, ezért nem is érezte az elején azt, amit én. De nem élhetek nélküle, ezért visszamentem érte, és magammal hoztam! És mivel ő is úgy érez mint én, ezért átállt hozzánk! Szóval már nem vagy az alfája! - vette át a szót Derek.
- Akkor ez volt a ,,kis dolgod"?
- Igen, és magammal hoztam még valakit! De ne ijedj meg, ő magától jött át hozzánk! - gonoszan elmosolyodott, és Angela mögé nézett, majd intett a kezével.
A döbbenetem és a csalódottságom egyre nőtt, ahogy megláttam volt társamat a gonosz oldalon...

Adam szemszöge

Egész este csak őket kerestük, kevés sikerrel. Egyedül azon a nyomon tudtunk elindulni, amit Matt talált! A fánál, ahol előző este megtaláltuk Joanyt, ott éreztük a szagát, és egy idegenét is, aki feltételezhetően Derek volt! Matt találkozott is vele, mikor szólni jött! De mit akarhat vele? Egyszerűen nem fér a fejembe!
De nem állhattunk meg, így kerestük tovább. Mindenki farkas alakban volt, és a csapata próbált kapcsolatot teremteni vele, ami eddig még nem sikerült! Mondjuk nem is csoda, hiszen kezdők, alig gyakoroltak! De azért próbálkoztak! Néhányszor sikerült is a közelébe férkőzniük, de valami elzárja az elméjét.
Már hajnalodott, és nem jutottunk semmire. Teljesen kimerültünk, gondolkodni sem bírtunk, ezért elhatározásra jutottam.
- Most mindenki visszamegy a házába, lezuhanyzik és lefekszik aludni! Holnap folytatjuk! - mondtam, mire oszolni kezdett Joany csapata. A többiek pedig körém gyűltek.
- És most mit fogunk csinálni? - kérdezte Matt. Látszott rajta, hogy nagyon aggódik!
- Ti is visszamentek a házba és pihentek, én meg megkeresem Dereket! - jelentettem ki, mire mindenkinek elkerekedett a szeme.
-Egyedül akarsz vele találkozni? Miért? - Joe vont kérdőre.
- Hogy megtudjam, mit akar!
- Nagyon jól tudod, hogy mit szeretne! Téged megölni! - Taylornak igaza volt.
- De csak így tudom megmenteni Joanyt! És ő többet ér nálam! ...ez az egyetlen megoldás!
- Ne mondj ilyen hülyeségeket! Te vagy a családja, a bátyja! Szüksége van rád! Amit mondtál, az nem megoldás, hanem hülyeség! - David is bekapcsolódott, aki mellett Kristen állt.
- Te meg mit keresel itt? - szegeztem Kristennek a kérdést, amint észrevettem, hogy itt van.
- Joany a legjobb barátnőm, sőt, testvérként tekintek rá! Így engem is érint a dolog! Ráadásul a vezérem! - ezzel nem tudtam vitatkozni.
- Jól van! - mentem bele, bár nem szívesen. A végén még neki is baja eshet, amit nem akartam!
- De most mindenki menjen vissza a saját házába pihenni, majd holnap folytatjuk a keresést! - láttam rajtuk, hogy már nem bírnak talpon maradni, és jót fog tenni egy kis pihenés! Így újult erővel tudjuk folytatni a kutatást.
Mindenki elment a házához, kivéve David és Kristen. Ők még együtt maradtak egy kis időre. Matt egyedül ment, nagyon el volt kenődve, pocsékul nézett ki. Én még nem indultam utánuk! Először megvártam, míg mindenki eltűnik a sűrűben, majd elindultam azon a nyomon, amit találtunk. A fánál megálltam, és erősen gondolkodni kezdtem. Vajon merre mehettek? A szagot tudnám követni egy ideig! És azzal talán közelebb lennénk a megoldáshoz! Ahogy ez megcsillant elmémben, útnak is indultam, a szagot követve.
Már elég bent jártam, de még mindig nem láttam a kijáratot, vagy egy olyan helyet, ahol lehetnének. Csak mentem és mentem a szag után, már majdnem lemondtam róla, amikor észrevettem, hogy a szag nem gyengülni, hanem inkább erősödni kezdett! Ezt jó jelnek vettem, hisz akkor már nem egyszer használta ezt az útvonalat! Ráadásul nemrég járt erre! Pár órája lehetett!
Hihetetlenül boldog voltam, hogy van egy erősebb nyom, eszem ágában sem volt most elmenni! Egészen addig követtem, míg ki nem jutottam egy kis patakhoz. Ott elvesztettem a nyomot, viszont eddig még nem jártunk erre, szóval már a közelben lehetünk! De már nagyon fáradt voltam, így visszaindultam azon a nyomon, amin eddig jöttem. Ezzel is jobban megjegyzem az útvonalat. Holnap innen kezdjük a többiekkel.

Nem tudom, mennyi lehetett még hátra a házig, de elég későre járt, én meg egész nap fent voltam. Úgy éreztem, nem bírok tovább menni, ezért leültem pihenni egy kicsit. A föld, igaz, hogy hideg volt és nyirkos, de elég puha ahhoz, hogy kényelmes legyen. Ahogy a hátamra feküdtem, elnyomott az álom és lehunytam a szemem. Nagyon jól esett így feküdni, nem is akartam felállni, de hangokat hallottam a bokrok mögül. Felültem, hogy jobban lássam, mi az, de emberi szemem nem olyan érzékeny mint farkas mivoltomban, így semmit sem vettem észre. De rossz érzésem volt, ezért gyorsan felpattantam, és mikor újra zörgést hallottam, átváltoztam. Így jobban láttam, és még egyszer körülnéztem. Még mindig nem vettem észre semmit, csak egy kis mókust. Elég izgatott volt, csak úgy pattogott előttem. Értetlenül néztem rá, majd mikor látta, hogy nem igazán értem a dolgot, elkezdett futni előttem. Elég gyors volt, alig tudtam követni! Annál a pataknál állt meg, ahova én is eljutottam. Mit akarhat? Nem értem! De tudom, hogy ki segíthetne!