34. FEJEZET

34. Fejezet

Egyre beljebb értünk és én egyre jobban fáztam. A karom is fájt a szorításától!
- Mégis elárulnád, hogy hova viszel? - kérdeztem eléggé ingerülten.
- Két barátom az erdő szélén vár ránk! Átadlak nekik, és ők elvisznek a rejtekhelyre!
- És te mit fogsz csinálni? Miért nem TE viszel el a rejtekhelyre?
- Az legyen az én dolgom! - féloldalasan elmosolyodott, amitől nem éreztem jobban magam.
Többet nem is beszéltünk.

Pár óra alatt végre megérkeztünk. Csak átdobott a másik két társának, és odaszólt nekik:
- Tim, Mike, vigyétek a rejtekhelyünkre, és zárjátok be! - adta ki a parancsot. - Nekem még van egy kis dolgom! - majd elment. Mike és Tim nem túl finoman megragadta a karom, és elkezdtek vonszolni. Ők valahogy gyorsabban haladtak, így nem kellett sok idő, mire odaértünk. Megálltunk a bejárat előtt - gondolom az volt -, és az egyik befogta a szemem, míg a másik kinyitotta az ajtót. Ugyan csak egy sziklafal volt ott, ahol megálltunk, de amikor eltakarták a szemem, hallottam, hogy beüt valamit, és utána olyan hangja volt, mintha a sziklafal elmozdult volna. Majd beléptünk. Bent már elvette a kezét a szememről, és körbe tudtam volna nézni, ha láttam volna valamit a sötétségtől. Bár nagyjából tudtam tájékozódni a kezdetleges farkas képességek miatt, de csak annyira, hogy ne menjek neki semminek.
Ahogy beljebb haladtunk, egyre melegebb és világosabb lett. Majd beléptünk egy nagy terem féleségbe. Mindenhol sziklák voltak, azokon pedig hol farkasok, hol emberek mászkáltak. Az egész helyiség vörös fényben pompázott. Elég...démoni volt! De nem is csoda, hiszen démonok voltak! Nekik biztos ez a természetes.
Felvittek az egyik szikla tetejére, és ott egy cellába löktek be. Egészen hátracsúsztam, és nagy erővel nekivertem a fejem egy sziklának. Először ugyan még nem éreztem, de később már sajogni kezdett, és mikor odatettem a kezem, nedves folyadékot éreztem rajta. De nem vér volt, hanem víz! Valahonnan kintről csöpögött be, vagyis ez a rész víz közelben van. Remek! Ennek jó hírnek kellene lenni, mivel valahogy be tudom tájolni magam, de senkinek sem tudom elmondani, hogy hol lehetek. Vagyis még mindig messze van a menekülés reménye! Az időt sem tudom, mennyi lehet, csak azt, hogy már hajnalodik.

Matt szemszöge

Korán keltem, nem bírtam aludni. Szerettem volna Joanyhoz bújni, újra átölelni és megcsókolni. El is indultam az erdőn keresztül, mikor megéreztem a szagát. Izgatottan követni kezdtem, egészen addig, míg egy erősebb illat át nem vette a helyét. Kezdett eluralkodni rajtam a pánik, hogy történt vele valami, ezért rohanni kezdtem. A szobába gondolkodás nélkül rontottam be, és az első amit észrevettem: Joany üres ágya. A többiek még aludtak, bár mocorogni kezdtek, miután berobogtam. Többet nem is időztem itt, hanem visszarohantam a tanári házba. De nem volt sima utam, közben még találkoztam Derekkel. Tudtam, hogy az ő keze van a dologban!
- Mit műveltél Joanyival? - ordítottam rá, mire megállt és az arcomba vigyorgott. Nem bírtam tovább, nekitámadtam. Sajnos sikerült kikerülnie, mire megfordultam hogy újra rávessem magam, mikor megszólalt:
- Nyugi, ő jól van! Nem fogom bántani, csak ha muszáj! - alig tudtam megállni, hogy ne vessem rá magam, de muszáj volt, ha meg akartam tudni, hol rejtette el.
- És mikor muszáj? Minek jöttél ide egyáltalán?
- Add át Adamnek, hogy eljött a bosszú ideje! Ő tudni fogja, hogy ez mit jelent! - majd eltűnt.
Egy percig csak bámultam magam elé, majd újra futni kezdtem. Most a dühöm vezérelt! Minnél hamarabb szólnom kell a többieknek!
A házban még mindenki aludt, fogalmuk sincs a történtekről. Először Adamet keltettem fel. Neki is ugyanolyan fontos mint nekem, ráadásul ő az alfa és neki tudnia kell mindent.
- Adam, ébredj! - rohantam az ágya mellé, és lerántottam róla a takarót.
Rögtön kipattant a szeme, teljesen ébren volt. Felült az ágyban, hogy felfogja mi történt, majd felállt és kereset egy pólót, amit gyorsan felhúzhat csupasz felsőtestére.
- Mi az? - kérdezte miközben a konyhába mentünk, hogy nyugodtan meg tudjuk beszélni a történteket.
- Derek járt itt, és elvitte Joanyt! - rám szegezte tekintetét, amiben fájdalom és harag tükröződött. - Azt mondta: ,,eljött a bosszú ideje" és hogy te tudni fogod, hogy ez mit jelent! - még mindig nem szólalt meg, csak bámult maga elé, de most a haragot a kétségbe esés váltotta fel. - Ez mit jelent? Meg akarja ölni? Mondj már valamit! - kezdett felmenni bennem a pumpa. Végre rám nézett és szóra nyitotta a száját:
- Elrabolta, mert én még a háború idején megöltem a szüleit, és azóta bosszút forral.
- De miért tetted ezt?
- Mert megölte a szüleimet! És most Joany...! - nem bírta befejezni. A tenyerébe hajtotta a fejét, és...mintha sírt volna!
- Adam, most nem szabad elgyengülnöd! El kell kezdenünk keresni, még mielőtt késő lenne! - erre felkapta a fejét, majd miután kiosztotta a feladatokat, elment.

Az erdőn átvágtatva berontottunk először a fiúk szobájába, majd a lányokéba is.
- Fiúk, felkelni! - rántotta le Joe Markról a takarót.
- Mi az? - neki sikerült nehezen felébrednie, és félig aludt állapotban kérdezte.
- Elrabolták Joanyt! Meg kell keresnünk! - hangzott Adam válasza.
- És ahogy látom Paul is eltűnt! - állapítottam meg, mikor az ágyához értem. Üres volt!
- Akkor most már két embert is keressünk!
- Hármat! - csatlakozott hozzánk Taylor is. - Angela is eltűnt!
- Remek! - Adam kezdett ideges lenni. Ilyenkor jobb volt békénhagyni!

Mikor mindkét szobával végeztünk, kimentünk a ház elé, és vártuk, hogy mindenki rendbe szedje magát, és kijöjjenek. Nem is vártunk sokat, pár perc után már kint is voltak.
- Akkor most mi is ez az egész? Addig még értem, hogy elrabolták Joanyt, de mi miben tudunk segíteni? Még nem vagyunk teljesen kiképezve! - Sara értetlenül nézett ránk.
- Több hasznotok, van ebben, mint gondolnátok! - mondta Adam, de mikor látta, hogy még mindig értetlenül néznek rá a többiek, folytatta: - Mivel Joany az alfátok, ezért kapcsolatban álltok egymással! Főleg farkas alakban! Nem tudtok beszélgetni, csak érzitek egymást! Így azt is érezni fogjátok a hangulatából, hogy milyen körülmények között van, így a környezetet is meg tudjátok majd állapítani, ha a közelben leszünk! Ráadásul ő is érezni fog benneteket, ha nem is olyan tisztán, mint farkas alakban! Ez sokat segít egy csapatnak! A képességeitekkel pedig még könnyebb lesz a keresés! Hacsak nem tesznek ez ellen valamit! - most már értelmesebben meredtek rá, de még egy kérdés motoszkált bennük.
- Nem tudjuk, hogy Pault és Angelát miért rabolták el, de ki fogjuk deríteni és kiszabadítjuk őket is! - a válaszra ijedten fordultak felém. Viszont mikor eszükbe jutott, hogy milyen képességem van, már nem néztek rám óriási, riadt szemekkel.
- Akkor, kezdhetjük a kutatást? - lépett Adam mellé Joe, és türelmetlenül toporgott.
- Igen! - hangzott a rövid válasz, és mindannyian elindultunk az erdő felé.