4. FEJEZET

4. Fejezet

,,Reggel van. Az erdőben sétálok. A fák között átjutnak a napsugarak és megvilágítják az utamat. Nagyon szép az erdő, mindenhol terebélyes fák, a földön különböző virágok. Hallom a madarak csicsergését. Egy rétet keresek, ahol leülhetek és élvezhetem a nap melegét. Lassan sétálok, elmerengek a gondolataimba. Egy zörgésre lettem figyelmes a hátam mögött. Megfordultam és egy hatalmas medvével álltam szemben. Nagyon megijedtem, meg se tudtam mozdulni. Majd a medve megindult felé. Elég nyugisan jött, azt hittem, kikerül és megy tovább, de hírtelen elkezdett futni felém. Nem tudtam, hogy mit csináljak, fussak, vagy csak álljak, és tetessem magam szobornak. Végül a medve már előttem volt, elrugaszkodott, és... - felkeltem. Szörnyű volt ez az álom! Azt hittem, hogy végem. Teljesen valóságosnak tűnt. De szerencsére csak álom volt. Már kitisztult az agyam az álomból és a reggeli kómámból, ezért észrevettem, hogy még mindig egyedül vagyok. Hétfő van. Már ez a harmadik nap, hogy megszöktem és itt alszok. De a ház lakóit még mindig nem ismerem. Remélem azért hamar találkozom velük, hogy megköszönhessem és egyben bocsánatot is kérjek, amiért kérés nélkül használtam a házukat. De nem töprenghetek ezen örökké, megyek reggelit csinálni. Reggeli után kedvem támadt rajzolni. Emlékszem, hogy betettem a felszerelésemet. Gyorsan megkerestem és kimentem a szabadba. Nekiálltam a "remekműnek". - Először az erdőt rajzolom le. - döntöttem el magamban. Nagyon megfogott a látvány! Nem csoda, hiszen ez a ház egy gyönyörű helyen áll. Nagyon jó ízlése lehetett annak, aki ide építette.

Teljesen belemerültem a rajzolásba. Már vagy 2 órája csak ezt csinálom és végre úgy érzem, hogy tökéletes lett. Már el is akartam kezdeni az álmom bevésését, de a gyomrom megszólalt. Figyelmeztetett, hogy már majdnem 3 óra és még nem ebédeltem. Így hát bementem a házba, és nekiálltam főzni. Most csak egyszemélyre készítettem, mert tudtam, hogy ma már úgysem jönnek meg. Gyorsan végeztem a főzéssel és az ebéddel is, és eldöntöttem, hogy sétálni megyek. De előbb elpakoltam az udvarról a felszerelésemet és utána elindultam. Mint mindig, ahányszor csak az erdőben járok, most is megfogott a szépsége. Mélyen magamba szívtam a friss levegőt és az erdő jellegzetes illatát. A fákon átsütött a napsugár, pont mint az álmomban. De nem akartam erre gondolni, mert már meg is jelen képzeletemben a nagy medve. Gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot és még alaposabban körbenéztem. Láttam a sokszínű virágokat a földön és a fák terebélyes, zöld lombkoronáját a fejem fölött, pont mint az álmomban. Még az útvonal is ugyanaz volt, amin haladtam. Ez kezdett egy kicsit furcsa lenni. Egyszerre csak zörgést hallottam a mellettem lévő bokorból, majd Matt lépett elő. Eléggé meglepődtem, hogy itt látom, de nagyon boldog voltam ettől a meglepetéstől. Rögtön odajött hozzám és elkezdtünk beszélgetni.
- Szia. Hogy vagy? - kérdezte.
- Köszönöm kérdésed, jól. És veled mi van? Hogy kerültél ide?
- Csak sétálgattam, amikor megláttalak és gondoltam idejövök köszönni.
- Hát ez megvolt.
- És te hogy kerülsz ide?
- Nekem is megjött a kedvem egy kis sétára, és ez az idő pont megfelelő erre.
- Igen, valóban gyönyörű időnk van. És mit csináltál a séta előtt? - kérdezte őszinte kíváncsisággal.
- Hát rajzolgattam, majd ebédet csináltam. - vissza akartam kérdezni, de ő gyorsabb volt és újabb kérdéssel bombázott.
- Mit rajzoltál?
- Nagyon megihletett az erdő látványa.
- Ó, értem. Nagyon jó volt veled beszélgetni de sajnos most mennem kell. Remélem még találkozunk. - mondta és láttam az arcán a keserűséget, amiért el kell mennie.
- Én is örültem a találkozásnak! - mondtam, majd kicsit szégyenlősen rámosolyogtam. Ő is visszamosolygott, majd eltűnt. Így hát megint egyedül jártam az erdőt.

Már vagy 10 perce, sétáltam egyedül, mikor zörgést hallottam a bokrok mögül.
- Te vagy az, Matt? - kérdeztem, de nem kaptam választ. Azt hittem, hogy meg akar tréfálni, de túl sokáig volt csönd. Majd mikor újra el akartam indulni, megint hallottam a zörgést a bokrok között. Viszont most egy medve lépett elő. Nagyon megijedtem. Az agyam azt mondta, hogy fussak, de nem bírtam megemelni a lábamat. Kővé dermedtem. A medve hatalmas volt és csak állt előttem. Kicsit kezdtem megörülni, hogy nem akar bántani, mikor megindult felém. Eszembe jutott az álmom, ahol ugyan ez történt. Már futva közeledett, és elrugaszkodott volna, de megtorpant. Nem értettem, hogy mi történt. Hátrafordultam és egy csapat farkas állt mögöttem. Levegőt se mertem venni. Ők is megindultak felém, és ekkor észrevettem, hogy az egyik farkas aggódva néz rám. Gyönyörű tengerkék szemei voltak. Nagyon ismerősnek tűnt. De nem tudtam jobban megfigyelni, mert a medve nagyon ijesztő hangot adott ki magából, és megint megiramodott felém. Ezt viszont már nem bírtam tovább. Éreztem, hogy kezd elsötétülni előttem minden és megéreztem a fejem alatt a nedves homokot. Majd az elmém sötétségbe borult. Csak arra emlékszem, hogy valami felkapott és elkezdett rohanni velem, majd puha párnákat éreztem magam alatt. Fel akartam emelni a fejem, de ez nem volt jó ötlet. Nagy súllyal visszazuhant és minden elsötétült...

3. FEJEZET

3. Fejezet

Mikor felkeltem, már hétágra sütött a nap. Dél körül lehetett. Körülnéztem a szobában. A falak fehérek voltak. Egy franciaágyban feküdtem. Az ajtótól jobbra van egy ablak és alatta helyezkedik el. Az ággyal szemben egy CD-lejátszót látok, ami mellet a CD-tartó tele van CD-vel. Mindenféle típusú megtalálható. Van ROCK, Musical, Opera, Hipp-Hopp, és még egyéb más. Az ajtó mellett közvetlenül egy könyvespolc van. Ez szintén dugig van könyvekkel. A legtöbb könyv farkasokról szól, de vannak még ismeretterjesztő, és verseskönyvek is. A sok farkasos könyvet elég furcsának találtam. Ahogy így nézelődtem, megéheztem. Előkaptam, amit hoztam magammal, és ebből megreggeliztem. Majd kiléptem a szobából, hogy körülnézzek. Előttem másik két szoba tűnt fel. Mindkettőbe benéztem. A jobboldalinak sötétkék fala van. Középen egy franciaágy, szintén az ablak alatt. Itt is vannak CD-k, és egy nagy könyvespolc. De ez olyan, mintha a szoba a franciaágy közepétől meg lenne felezve. Másféle CD-k vannak mindkét oldalon. A könyvespolc meg középen van. A harmadik szoba is ugyan így van berendezve, viszont a fal itt zöld. A bejárati ajtóval szemben van a konyha. Pont akkora, hogy csak a főző ember fér el benne. A fal itt citromsárga. A bútorok fából készültek. Nagyon ízléses. Egy kupolán lehetett bemenni, és egy másikon át az ebédlőbe jutottam. Nagy asztal van: hatszemélyes. Az ebédlőből is ki lehet jutni a nappaliba. A parkettán egy nagy szőnyeg feküdt, amin egy kis kávézó asztalka és egy nagy kanapé van. És ezzel szemben a TV. Állított LCD-monitor, fekete színben. A TV mellett egy darts is elhelyezkedik a falon. Ja és minden hálószobához külön fürdő van. A fürdő mind a három szobában ugyan úgy néz ki. Bezzeg nekünk vagy 20-an kellett osztozkodnunk egy közös fürdőn. Benéztem a hűtőbe is, hátha találok valamit, amiből készíthetek ebédet a ház gazdáinak, amiért a tudtuk nélkül aludtam itt. Ezzel szeretném meghálálni. De nem találtam semmit. Ígyhát eldöntöttem magamban, hogy elmegyek bevásárolni. De mindenekelőtt letussolok. Aztán felkaptam a félretett pénzem, felvettem egy pulcsit és a cipőmet, és elindultam. Elég nehezen találtam ki az útra. Mikor kiértem, már emlékeztem, hogy hol van a buszmegálló, ahol leszálltam. Odamentem és vártam a buszra. Jött is egy. Arra felszálltam és megkérdeztem a buszsofőrt, hogy hol van a legközelebbi bolt.
- Elnézést, meg tudná mondani, hogy hol találom a legközelebbi boltot?
- Hát persze! Itt ha a buszmegálló mentén ha mész vagy 1 km-t, akkor meg fogsz látni egy táblát, amin az áll, hogy,, KIS ABC" és egy jobbra mutató nyilat. Ha ezt megtalálod, akkor már ott is vagy. Befordulsz jobbra és rögtön meg fogod látni. De van ott egy buszmegálló is. Elvihetlek addig!
- Ó, az nagyon jó lenne! Köszönöm!
- Nincs mit. Látom, még új vagy itt.
- Igen nemrég költöztünk ide a szüleimmel. - hazudtam gyorsan, nehogy feltűnjön neki valami.
És elindultunk. 10 perc múlva már meg is érkeztünk. Leszálltam és megköszöntem a segítséget.

A boltban minden megvolt, amit szerettem volna és nagyon olcsón. Ígyhát jól bevásároltam. Két nagy szatyorral jöttem ki és alig hagytam ott 2000 Ft- ot. Majd elégedetten elindultam. A másik oldalon is volt egy buszmegálló. Ott felszálltam egy buszra,ami visszavitt az erdőhöz. A szatyrok nagyon nehezek, úgyhogy megpróbáltam sietni, de ahogy beértem az erdőbe, az egyik szatyor( pont a gyengébb) megakadt egy kis ágban és elszakadt.
- Basszus! - szitkozódtam magamban. Lehajoltam és gyorsan elkezdtem felszedni a cuccokat, mikor az előttem lévő bokrok mögül zörgést hallottam. Felegyenesedtem és nem mozdultam. Egyre közelebb ért hozzám, majd egy fiú lépett ki a bokrok mögül. Felismertem. Vele találkoztam a buszon is. Meglátta, hogy mi történ, és odasietett, hogy segítsen. Most már ketten szedegettük a holmikat. Szerencsére volt nálam egy erősebb szatyor, amibe nyugodtan beletehettük. Így gyorsan végeztünk. Majd felálltunk és megszólalt:
- Na így már jobb. - a kezében volt a szatyor, de nem úgy tűnt, mint aki ide akarta adni.
- Köszönöm. - mondtam és a szatyor felé nyúltam.
- Hagy segítsek cipekedni!- ajánlotta fel, mikor észrevette, hogy mit szeretnék.
- Oké. -mondtam.
- Amúgy Matt vagyok. - mondta és felém nyújtotta a kezét.
- Joany. - mondtam miközben megráztam a kezét.
- Szóval segíthetek vinni a szatyrot?
- Hát, ha szeretnéd, akkor igen. - mondtam és erre elvigyorodott. Elindultunk az erdő belsejébe. Egy ideig szótlanul sétáltunk egymás mellett, majd megszólalt:
- És hol lakol?
- Átmenetileg egy házban az erdőben.
- Hogy hogy átmenetileg? - kérdezősködött tovább.
- Ööö.... mert...a szüleim.... elmentek.... egy tárgyalásra, és addig a nagybátyámnál lakom. - mondtam. Elég furcsán nézett rám a történet hallatán. Sosem tudtam jól hazudni , de reméltem, hogy nem veszi észre.
- Értem. - mondta és láttam, hogy nem hitte el a mesét.
- És te hol laksz? - kérdeztem vissza, hogy eltereljem magamról a figyelmét.
- Én is itt lakom az erdőben a testvéreimmel, de most senki sincs otthon.- mondta. Erre összerázkódtam. Mi van ha az ő házukban aludtam az este? Hiszen senki sem volt ott és ő is azt mondta, hogy mindenki elment. Szóval könnyen megeshet, hogy náluk töltöttem az éjszakát. Közben odaértünk a házhoz. Nem szólt semmit, mikor meglátta, de elég elgondolkodóan nézett a házra.
- Szóval itt laksz? - kérdezett vissza gyanakvóan. Nem tudtam, hogy hazudjak e tovább, vagy mondjam meg az igazat, úgyhogy visszakérdeztem.
- Miért? - láttam, erre nem számított. Rámnézett gyönyörű kék szemeivel és annyira megbabonáztak, hogy nem tudtam tovább hazudni.
- Hhh, nem, én nem itt lakom. Megszöktem otthonról és így kötöttem ki itt. - erre nem válaszolt semmit. Majd ideadta a szatyrot és végül ezt mondta:
- Örülök, hogy találkoztunk.- és elment. Egyedül maradtam a két szatyorral és nem értettem, hogy mi történt. Összezavarodva mentem be a házba.

Mindent eltettem és még mindig csodálkozom rajta, hogy azóta nem értek vissza a ház lakói. Elkezdtem csinálni az ebédet. Mire elkészült, már besötétedett. Nem is csoda, hiszen nem tudtam koncentrálni a főzésre. Folyton csak Matt járt az eszemben, és a nézése, amikor elmondtam, hogy nem itt lakom. Ezért mindig elrontottam valamit. Egyszer újra is kellett kezdenem az egészet. Este 8, és még mindig sehol senki. Egyedül megkajáltam, lezuhanyoztam és lefeküdtem azzal a reménnyel, hogy holnap már megjönnek a lakók. Nagyon bántott, hogy a tudtuk nélkül alszom itt. Ezen merengve elaludtam.

Díj

Szabályok:
1. Megköszönöd, akitől kaptad, és belinkeled.
2. Elküldöd azoknak, akik szerinted megérdemlik (max 10 ember).
3. Értesíted őket az ajándékról.
4. Leírod, miért szeretsz másoknak írni.
5. Pár mondatban bemutatkozol a nagyvilágnak.

Köszönöm Nikinek, hogy ebben is gondolt rám
http://baratsagbolszerelem.blogspot.com

Akiknek adom: Szatti
http://holdtolhajnalig.blogspot.com
Lulu:
http://lulufanfic.blogol.hu
Csabi:
http://sunrisenapkelte.blogspot.com
Szoffy:
http://lonelyfriendship.blogspot.com

Miért szeretek írni?
Azért, mert jóérzés, ha másoknak tetszik amit írok és mikor látom, hogy egyre több olvasóm van, boldogság fog el. Szeretném másokkal megosztani ezeket a történeteket. Bár még csak most kezdtem, nagyon szeretem csinálni. Mindig újabb és újabb történeteket kitalálni, és izgatottan várni, hogy hogy tetszik az olvasónak.

Bemutatkozás:
8-os vagyok és novemberben leszek 15 éves. Nagyon szeretek írni, olvasni, rajzolni. Van egy húgom, akit nagyon szeretek, de azért vannak köztünk összezördülések. Már várom a gimit, de az rossz lesz, hogy kevesebbet fogok találkozni a barátnőimmel. Hát kb. ennyi.:)

Díj

Szeretném megköszönni Ivcsinek hogy én lehettem az egyik "kiválasztott"! :D
www.igaz-szerelem.blogspot.com

Szabályok:
1.) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (belinkelve a blogjukat)!
2.) Tedd ki a logót a blogodra!
3.) Írj magadról 7 dolgot!
4.) Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5.) Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásró

Köszönöm Nikinek ezt a díjat és hogy gondolt rám!:)
http://baratsagbolszerelem.blogspot.com

1. Nagyon szeretek olvasni
2. Imádom az állatokat
3. Szeretném, ha minél többen olvasnák a blogomat(könyvemet)
4. Szeretek ruhát vásárolni:)
5. Szeretek táncolni:)
6. Szeretek rajzolgatni
7. Imádom a nyarat

Akiknek adom: Szatti:
http://holdtolhajnalig.blogspot.com
Lulu:
http://lulufanfic.blogol.hu
Szoffy:
http://lonelyfriendship.blogspot.com
Csabi:
http://sunrisenapkelte.blogspot.com

2. FEJEZET

2. FEJEZET

A folyosókon sötét van, mégis jól tájékozódok rajtuk. Minden kis zugot ismerek és pontosan tudom, hogy merre kell menni. Lendületesen el is indultam, de hírtelen megtorpantam. Zajt hallottam a folyosó végéről. Körülnéztem, hogy hova bújhatnék, de nem láttam semmit a közelben. Elkezdtem futni, azt remélve, hogy hátha találok valamit. Észre is vettem egy nagy növényt. Bebújtam mögé, azt remélve, hogy akárki is jön a folyosón, nem vesz észre. Már közeledett, egyre jobban hallottam a lépteit. És hírtelen felbukkant egy diák a növény előtt. Próbáltam nem lélegezni, de csak rontottam ezzel a helyzetemen. Izgulni kezdtem, és gyorsabban lélegeztem. Izzadtam is. Alig vártam, hogy elmenjen. Ahogy ezt kimondtam, el is tűnt. Ahogy csak lehetett, rögtön elő is bújtam a növény mögül és elkezdtem rohanni a kijárat felé. Most szerencsésen megúsztam egy újjabb "találkozást". Az udvaron is szinte futottam a kapuig. Mire kiértem, eléggé kifulladtam ezért megálltam pihenni. Nem ez volt a legszerencsésebb ötlet. Láttam az egyik tanáromat. Nagyon megijedtem, de hála az Istennek nem vett észre. Amilyen gyorsan csak lehetett, elmentem a távolabbi buszmegállóhoz és vártam a következő buszt. Nem ismerem a hajnali járatot, és most sem tudom, hogy mikor fog jönni a leghamarbbi busz. A menetrendet valaki félbeszakította, és lekaparta az időpontokat. A buszmegálló elég elhagyatott, és ijesztő. A padok eltörve, a hát támla leszakadva és a tető sincs már meg. Szóval ettől rosszabb állapotban már nem is lehetne. Vártam, csak vártam a buszra, de nem jött. A hideget is egyre jobban éreztem. Csak egy pulcsi van rajtam, és már szinte vacogtam. Végre megjött a busz. Gyorsan felszálltam rá . Máris átjárt a meleg. Ez remek érzés volt. És még ülő helyem is van. Lehuppantam egy két személyes székre a középső ajtó mögött és élveztem a meleget. Nagyon sokféle ember van itt. Láttam egy részeget tántorogni egy ülő hely felé. Ez nagyon vicces jelenet volt! Az első ajtón szállt fel mert jegyet akart venni. Alig tudta kinyögni, hogy hova akar utazni, de aztán sikeresen megvette a jegyet. De a következő lépés már nem volt olyan egyszerű! Láttam, kinézett egy két személyes helyet magának és megiramodott felé. Mikor megindult a busz, orrabukott. Aztán felállt, és újra nekifutott. Most sikeresen eljutott az ülőhelyig, de rosszul landolt. A feje az ülésen volt és a lábai a magasban kalimpáltak. Végre elrendezte magát és végigfeküdt az ülésen. Hallom a horkolását, vagyis biztos elaludt. A következő megállónál egy fiú szált fel, pont az előttem lévő ajtón. Gesztenye barna haját a szél összeborzolta, kék szemei fáradtak voltak. Először nem vett észre, majd amikor körülnézett, meglátta hogy figyelem. Gyorsan elkaptam a szemem, de már későn. Ezután a pillantása a mellettem lévő üres helyre szökött. Ekkor hírtelen megindult felém, és gyorsan lepattant mellém, mintha attól félne, hogy elmennék. Amint leült, rám nézett, és elmosolyodott. A szívem hevesen kezdett verni, és a szememet alig tudtam levenni róla. Nagyon jóképű fiú. Éreztem a belőle áradó fenyő és menta illatát. Nagyon kellemes és ismerős illat volt, de nem tudtam elhelyezni.
- Ugye nem baj hogy leültem? - kérdezte.
- Nem, nem baj. - remegett a hangom, amikor megszólaltam. Ritka, hogy egy ilyen helyes fiú, mint ő, megszólítson. Még mindig engem nézett és mosolygott. Jött a következő megálló. A jegyem idáig szólt, így hát megszólaltam.
- Bocsi, kimehetek? Itt szállok. - erre ő kedvesen felállt és kiengedett. Nagyon rossz volt megválni tőle, bár csak most láttam őt először. Leszálltam. A hideg szél az arcomba csapott. Nem volt egy kellemes érzés. Egy erdő állt az út másik oldalán. Megindultam felé, azt remélve, hogy találok egy kis erdei faházat, ahol meghúzhatom magam. Amint beértem az erdőbe, úgy éreztem, hogy figyel valaki. Megfordultam, de nem volt mögöttem senki. És megint megcsapott az az ismerős illat. Nem tudtam, honnan ismerem és azt sem, hogy honnan jön. Beljebb mentem és közben az erdőt figyeltem. A fák magasak és terebélyesek, a talajon már nyílnak a virágok. Próbáltam megjegyezni az utat, ahol végigmegyek, hogy majd visszataláljak. Egyenlőre reménytelenül kószáltam, amikor megláttam két világító szempárt. Nagyon megijedtem. Gyorsan el akartam menni, de földbegyökerezett a lábam. Meg se tudtam mozdulni. Aztán hírtelen eltűntek. Gondoltam, követem, akármerre is ment. Nem tudom, miért éreztem ezt a késztetést, hogy utánamenjek, de ráhagyatkoztam és csak mentem előre. Mintha egy másik bőrben lennék, ami tudja, hogy merre kell mennem. Elég félelmetes volt ez az érzés, de csak követtem. Egy háznál kötöttem ki. Nagyon megörültem neki, hogy lesz hol aludnom. Odamentem az ajtóhoz, remélve, hogy nyitva találom. És szerencsére nyitva is volt. Már nagyon fáradt voltam a sok sétálástól és a korán keléstől, ezért gyorsan körülnéztem egy ágyat keresve. Sötét volt és nem találtam a villanyt, de az ágyat szerencsésen megleltem. Most is az a másik énem vezetett. Amint kitapintottam a párnát, rögtön levetettem magam az ágyra. Alig telt el pár perc, és már aludtam is.

Díj

Egy blogger díj. A szabályok a következőek:

1. Ha valaki adja, én elfogadom ellenvetés nélkül.


2. a logót kirakom a blogomba.


3. A szabályzatot kirakom a blogomba.


4. Megnevezek hat másik blogot, akinek átadom a címet.


5. Kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.


6. Megnevezem, hogy kitől és mikor kaptam és kirakom a blogomba nagy színes betűkkel.


7. Betartom a szabályokat.

TESZT

Név: Balogh Brigitta

Becenév: Brigi

Lakhely: Magyarország/Szabolcs-Szatmár-Bereg megye/Nyíregyháza

Születési hely: Nyíregyháza

Magasság:165 cm

Névnap: Október 11.

Foglalkozás: Diák

Testvérek: 1 húgom van

Anyanyelv: Magyar

Beszélt nyelvek: Magyar, angol

Gyűjtemény: Könyvek, matricák

Cipőméret: tabu

Iskola: Apáczai Csere János Gyakorló Általános Iskola

Osztály: 8.

Kedvencek: Twilight, New Moon, Eclipse, Shiver

Zsebpénz: nem publikus

Kívánság: hogy sokan olvassák a blogomat:)

Álom: hogy kiadják majd a könyvemet:)

Szerencseszám: 24

Szeretnék találkozni: a kedvenceimmel:

Adom: Szatti :
http://holdtolhajnalig.blogspot.com
Csabi:
http://sunrisenapkelte.blogspot.com
Lulu:
http://lulufanfic.blogol.hu
Niki:
http://baratsagbolszerelem.blogspot.com

1. FEJEZET

1. FEJEZET

Egy napfényes szerdai reggelre ébredtem a Hullócsillag nevű gyermekotthonban. 9 óra van. A szobatársam - és egyben a legjobb barátnőm, Kristen - még alszik. Nagyon fáradt lehetett, nemcsoda, hiszen hajnali 3-kor ért haza egy házibuliból. Igaz, megengedhette magának, mivel már elkezdődött a tavaszi szünet. Gondoltam, míg alszik, elmegyek zuhanyozni, arra számítva, hogy mire végzek, már ébren lesz. Tévedtem. Visszaérve láttam, hogy még mindig szunyókál. Viszont kezdtem éhes lenni, ezért tükörtojást csináltam reggelire. Ezután - hogy eltöltsem valamivel az időt, míg Kristen felébred - rajzolni mentem. A tanárom szerint tehetséges vagyok. Így hát leültem és átadtam magam a képzeletemnek. Mostanában mindig farkasokat rajzolok. Az álmaimban jelennek meg, és úgy érzem, meg kell örökítenem őket. Viszont minden álmomban szerepel egy fiú emberi testben és még történik valami, amit már nem látok, mert addigra felébredek. Nagyon ismerős a fiú arca, mintha már láttam volna az életemben. De én árva vagyok, nem hiszem, hogy ismerem. Az intézetben még sosem láttam. Ahogy így gondolkodtam, egyszer csak meghallom Kristen hangját.
-Jó reggelt Joany!
-Jó reggelt!
-Mikor keltél?
-Már 8-kor ébren voltam.
-Hm, sosem értettem, hogy tudsz olyan korán felkelni.
-Én sem értem, hogy tudsz ilyen sokáig aludni. Na gyorsan vegyél fel valamit, és menjünk el a városba.
-Oké. Máris végzek és mehetünk.- alig telt el egy fél óra és Kristen - ahogy ígérte - lezuhanyozva, felöltözve és megreggelizve állt az ajtóban. El is indultunk a városba. Első megállónk egy ajándékbolt. Ezt Kristen találta ki, mert már csak 2 hét van a 18. szülinapomig. Ajándékot akar nekem választani - persze csak nézelődni mentünk, hátha meglátok valami érdekeset.
-Gyere csak, Joany! Találtam valamit, ami biztosan tetszeni fog! - kiáltott utánam, amint az emeletre igyekeztem
- Na, hogy tetszik? Egy farkast ábrázoló szobor van előttem, ami az erdőben van és a szél fújta a bundáját. Nem tűnt nagy számnak, mégis erősen megfogott. A szabadság jutott róla az eszembe, amit már nagyon szeretnék megtapasztalni. 18 évesen elhagyhatnám az intézetet, de addig még 2 hét van hátra. Viszont ezt nem bírom kivárni. Már egy hónapja gondolkodom egy terven, ami a szabadulásomat biztosítaná, de még nem találtam meg a megfelelő alkalmat.
-Na hogy tetszik? Miért nem mondasz semmit?-szakította félbe a gondolat menetemet.
-Nagyon tetszik! - nem is kellett többet mondanom, máris megszólalt.
-Tényleg? Tudtam, hogy tetszeni fog! Úgy örülök, hogy találtam valamit, ami elnyerte az ízlésedet!-mondta.
-Mostmár viszont mennünk kell.
-De hát csak most jöttünk!
-Igen, de van még egy kis dolgom. - nem is kérdezett többet.Felszálltunk a buszra, és visszamentünk az intézetbe. Szerencsére Kristennek volt még egy kis elintézni valója, így hát egyedül lehettem a szobában. Elkezdtem kidolgozni a szökésem tervét. Nem lesz egy könnyű feladat, mivel minden este járnak tanárok a folyosón. Csütörtökön a matektanárom minden órában kimegy a WC-re - folyóügyi problémái miatt - és ezzel minden tanár éberebb lesz. A csütörtök tehát nem jó. Arról nem is beszélve, hogy másnap reggel 8-tól megkezdődik a folyosó felügyelése, így erre semmi esély. Pénteken 3 tanár ügyel a folyosókon este 8-tól, hogy senki ne tudjon kiszökni bulizni engedély nélkül. Ez a folyamat hajnali 3-ig szokott tartani. Utána a tanárok 9-ig alszanak, így reggel sem tudok elmenni, de...
-Oké. Minden el van intézve! Azt mondták, hogy megadják a jobb jegyet!-száguldott be Kristen a szobába csupa jó kedvel megzavarva az elméletemet. Ezzel többet nem is tudtam foglalkozni. A másnap is gyorsan eltelt. Meghívtak minket egy házibuliba, és későn értünk vissza, így már csak az ágyamra tudtam gondolni. Pénteken 10-től kezdődött a tavaszi ünnepség, de előtte még gyorsan be tudtam fejezni a tervemet, így már készen álltam a szökésre. Az ünnepség délután 4-ig tartott, utána egy közös vacsora volt. Ezután lehetett táncolni, és este 8-ra már mindenki a szobájában volt. Hamar lefeküdtem, hogy ki tudjam pihenni magam, ugyanis holnap korán kelek. Beállítottam a telefonomat hajnali 4-re, és gyorsan elaludtam, viszont alig pihentem valamit, már csörgött is a telefon. Rögtön lenyomtam, hogy Kristent fel ne ébressze. Mikor meggyőződtem róla, hogy elég mélyen alszik ahhoz, hogy fel ne ébredjen, elkezdtem csomagolni. Elég kómás voltam a hajnali keléstől, de hamar helyrerázódtam. Hogy ne legyen túl sok cipekednivalóm, csak a legszükségesebbeket tettem be: fogkefe, fogkrém, fehérnemű, egy váltóruha és kb. ennyi. Fájt a szívem, hogy nem köszönhetek el Kristentől, de tudtam, hogy meg fogja érteni. Óvatosan megpusziltam az arcát, és nekivágtam az éjszakának!