3. FEJEZET

3. Fejezet

Mikor felkeltem, már hétágra sütött a nap. Dél körül lehetett. Körülnéztem a szobában. A falak fehérek voltak. Egy franciaágyban feküdtem. Az ajtótól jobbra van egy ablak és alatta helyezkedik el. Az ággyal szemben egy CD-lejátszót látok, ami mellet a CD-tartó tele van CD-vel. Mindenféle típusú megtalálható. Van ROCK, Musical, Opera, Hipp-Hopp, és még egyéb más. Az ajtó mellett közvetlenül egy könyvespolc van. Ez szintén dugig van könyvekkel. A legtöbb könyv farkasokról szól, de vannak még ismeretterjesztő, és verseskönyvek is. A sok farkasos könyvet elég furcsának találtam. Ahogy így nézelődtem, megéheztem. Előkaptam, amit hoztam magammal, és ebből megreggeliztem. Majd kiléptem a szobából, hogy körülnézzek. Előttem másik két szoba tűnt fel. Mindkettőbe benéztem. A jobboldalinak sötétkék fala van. Középen egy franciaágy, szintén az ablak alatt. Itt is vannak CD-k, és egy nagy könyvespolc. De ez olyan, mintha a szoba a franciaágy közepétől meg lenne felezve. Másféle CD-k vannak mindkét oldalon. A könyvespolc meg középen van. A harmadik szoba is ugyan így van berendezve, viszont a fal itt zöld. A bejárati ajtóval szemben van a konyha. Pont akkora, hogy csak a főző ember fér el benne. A fal itt citromsárga. A bútorok fából készültek. Nagyon ízléses. Egy kupolán lehetett bemenni, és egy másikon át az ebédlőbe jutottam. Nagy asztal van: hatszemélyes. Az ebédlőből is ki lehet jutni a nappaliba. A parkettán egy nagy szőnyeg feküdt, amin egy kis kávézó asztalka és egy nagy kanapé van. És ezzel szemben a TV. Állított LCD-monitor, fekete színben. A TV mellett egy darts is elhelyezkedik a falon. Ja és minden hálószobához külön fürdő van. A fürdő mind a három szobában ugyan úgy néz ki. Bezzeg nekünk vagy 20-an kellett osztozkodnunk egy közös fürdőn. Benéztem a hűtőbe is, hátha találok valamit, amiből készíthetek ebédet a ház gazdáinak, amiért a tudtuk nélkül aludtam itt. Ezzel szeretném meghálálni. De nem találtam semmit. Ígyhát eldöntöttem magamban, hogy elmegyek bevásárolni. De mindenekelőtt letussolok. Aztán felkaptam a félretett pénzem, felvettem egy pulcsit és a cipőmet, és elindultam. Elég nehezen találtam ki az útra. Mikor kiértem, már emlékeztem, hogy hol van a buszmegálló, ahol leszálltam. Odamentem és vártam a buszra. Jött is egy. Arra felszálltam és megkérdeztem a buszsofőrt, hogy hol van a legközelebbi bolt.
- Elnézést, meg tudná mondani, hogy hol találom a legközelebbi boltot?
- Hát persze! Itt ha a buszmegálló mentén ha mész vagy 1 km-t, akkor meg fogsz látni egy táblát, amin az áll, hogy,, KIS ABC" és egy jobbra mutató nyilat. Ha ezt megtalálod, akkor már ott is vagy. Befordulsz jobbra és rögtön meg fogod látni. De van ott egy buszmegálló is. Elvihetlek addig!
- Ó, az nagyon jó lenne! Köszönöm!
- Nincs mit. Látom, még új vagy itt.
- Igen nemrég költöztünk ide a szüleimmel. - hazudtam gyorsan, nehogy feltűnjön neki valami.
És elindultunk. 10 perc múlva már meg is érkeztünk. Leszálltam és megköszöntem a segítséget.

A boltban minden megvolt, amit szerettem volna és nagyon olcsón. Ígyhát jól bevásároltam. Két nagy szatyorral jöttem ki és alig hagytam ott 2000 Ft- ot. Majd elégedetten elindultam. A másik oldalon is volt egy buszmegálló. Ott felszálltam egy buszra,ami visszavitt az erdőhöz. A szatyrok nagyon nehezek, úgyhogy megpróbáltam sietni, de ahogy beértem az erdőbe, az egyik szatyor( pont a gyengébb) megakadt egy kis ágban és elszakadt.
- Basszus! - szitkozódtam magamban. Lehajoltam és gyorsan elkezdtem felszedni a cuccokat, mikor az előttem lévő bokrok mögül zörgést hallottam. Felegyenesedtem és nem mozdultam. Egyre közelebb ért hozzám, majd egy fiú lépett ki a bokrok mögül. Felismertem. Vele találkoztam a buszon is. Meglátta, hogy mi történ, és odasietett, hogy segítsen. Most már ketten szedegettük a holmikat. Szerencsére volt nálam egy erősebb szatyor, amibe nyugodtan beletehettük. Így gyorsan végeztünk. Majd felálltunk és megszólalt:
- Na így már jobb. - a kezében volt a szatyor, de nem úgy tűnt, mint aki ide akarta adni.
- Köszönöm. - mondtam és a szatyor felé nyúltam.
- Hagy segítsek cipekedni!- ajánlotta fel, mikor észrevette, hogy mit szeretnék.
- Oké. -mondtam.
- Amúgy Matt vagyok. - mondta és felém nyújtotta a kezét.
- Joany. - mondtam miközben megráztam a kezét.
- Szóval segíthetek vinni a szatyrot?
- Hát, ha szeretnéd, akkor igen. - mondtam és erre elvigyorodott. Elindultunk az erdő belsejébe. Egy ideig szótlanul sétáltunk egymás mellett, majd megszólalt:
- És hol lakol?
- Átmenetileg egy házban az erdőben.
- Hogy hogy átmenetileg? - kérdezősködött tovább.
- Ööö.... mert...a szüleim.... elmentek.... egy tárgyalásra, és addig a nagybátyámnál lakom. - mondtam. Elég furcsán nézett rám a történet hallatán. Sosem tudtam jól hazudni , de reméltem, hogy nem veszi észre.
- Értem. - mondta és láttam, hogy nem hitte el a mesét.
- És te hol laksz? - kérdeztem vissza, hogy eltereljem magamról a figyelmét.
- Én is itt lakom az erdőben a testvéreimmel, de most senki sincs otthon.- mondta. Erre összerázkódtam. Mi van ha az ő házukban aludtam az este? Hiszen senki sem volt ott és ő is azt mondta, hogy mindenki elment. Szóval könnyen megeshet, hogy náluk töltöttem az éjszakát. Közben odaértünk a házhoz. Nem szólt semmit, mikor meglátta, de elég elgondolkodóan nézett a házra.
- Szóval itt laksz? - kérdezett vissza gyanakvóan. Nem tudtam, hogy hazudjak e tovább, vagy mondjam meg az igazat, úgyhogy visszakérdeztem.
- Miért? - láttam, erre nem számított. Rámnézett gyönyörű kék szemeivel és annyira megbabonáztak, hogy nem tudtam tovább hazudni.
- Hhh, nem, én nem itt lakom. Megszöktem otthonról és így kötöttem ki itt. - erre nem válaszolt semmit. Majd ideadta a szatyrot és végül ezt mondta:
- Örülök, hogy találkoztunk.- és elment. Egyedül maradtam a két szatyorral és nem értettem, hogy mi történt. Összezavarodva mentem be a házba.

Mindent eltettem és még mindig csodálkozom rajta, hogy azóta nem értek vissza a ház lakói. Elkezdtem csinálni az ebédet. Mire elkészült, már besötétedett. Nem is csoda, hiszen nem tudtam koncentrálni a főzésre. Folyton csak Matt járt az eszemben, és a nézése, amikor elmondtam, hogy nem itt lakom. Ezért mindig elrontottam valamit. Egyszer újra is kellett kezdenem az egészet. Este 8, és még mindig sehol senki. Egyedül megkajáltam, lezuhanyoztam és lefeküdtem azzal a reménnyel, hogy holnap már megjönnek a lakók. Nagyon bántott, hogy a tudtuk nélkül alszom itt. Ezen merengve elaludtam.