4. FEJEZET

4. Fejezet

,,Reggel van. Az erdőben sétálok. A fák között átjutnak a napsugarak és megvilágítják az utamat. Nagyon szép az erdő, mindenhol terebélyes fák, a földön különböző virágok. Hallom a madarak csicsergését. Egy rétet keresek, ahol leülhetek és élvezhetem a nap melegét. Lassan sétálok, elmerengek a gondolataimba. Egy zörgésre lettem figyelmes a hátam mögött. Megfordultam és egy hatalmas medvével álltam szemben. Nagyon megijedtem, meg se tudtam mozdulni. Majd a medve megindult felé. Elég nyugisan jött, azt hittem, kikerül és megy tovább, de hírtelen elkezdett futni felém. Nem tudtam, hogy mit csináljak, fussak, vagy csak álljak, és tetessem magam szobornak. Végül a medve már előttem volt, elrugaszkodott, és... - felkeltem. Szörnyű volt ez az álom! Azt hittem, hogy végem. Teljesen valóságosnak tűnt. De szerencsére csak álom volt. Már kitisztult az agyam az álomból és a reggeli kómámból, ezért észrevettem, hogy még mindig egyedül vagyok. Hétfő van. Már ez a harmadik nap, hogy megszöktem és itt alszok. De a ház lakóit még mindig nem ismerem. Remélem azért hamar találkozom velük, hogy megköszönhessem és egyben bocsánatot is kérjek, amiért kérés nélkül használtam a házukat. De nem töprenghetek ezen örökké, megyek reggelit csinálni. Reggeli után kedvem támadt rajzolni. Emlékszem, hogy betettem a felszerelésemet. Gyorsan megkerestem és kimentem a szabadba. Nekiálltam a "remekműnek". - Először az erdőt rajzolom le. - döntöttem el magamban. Nagyon megfogott a látvány! Nem csoda, hiszen ez a ház egy gyönyörű helyen áll. Nagyon jó ízlése lehetett annak, aki ide építette.

Teljesen belemerültem a rajzolásba. Már vagy 2 órája csak ezt csinálom és végre úgy érzem, hogy tökéletes lett. Már el is akartam kezdeni az álmom bevésését, de a gyomrom megszólalt. Figyelmeztetett, hogy már majdnem 3 óra és még nem ebédeltem. Így hát bementem a házba, és nekiálltam főzni. Most csak egyszemélyre készítettem, mert tudtam, hogy ma már úgysem jönnek meg. Gyorsan végeztem a főzéssel és az ebéddel is, és eldöntöttem, hogy sétálni megyek. De előbb elpakoltam az udvarról a felszerelésemet és utána elindultam. Mint mindig, ahányszor csak az erdőben járok, most is megfogott a szépsége. Mélyen magamba szívtam a friss levegőt és az erdő jellegzetes illatát. A fákon átsütött a napsugár, pont mint az álmomban. De nem akartam erre gondolni, mert már meg is jelen képzeletemben a nagy medve. Gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot és még alaposabban körbenéztem. Láttam a sokszínű virágokat a földön és a fák terebélyes, zöld lombkoronáját a fejem fölött, pont mint az álmomban. Még az útvonal is ugyanaz volt, amin haladtam. Ez kezdett egy kicsit furcsa lenni. Egyszerre csak zörgést hallottam a mellettem lévő bokorból, majd Matt lépett elő. Eléggé meglepődtem, hogy itt látom, de nagyon boldog voltam ettől a meglepetéstől. Rögtön odajött hozzám és elkezdtünk beszélgetni.
- Szia. Hogy vagy? - kérdezte.
- Köszönöm kérdésed, jól. És veled mi van? Hogy kerültél ide?
- Csak sétálgattam, amikor megláttalak és gondoltam idejövök köszönni.
- Hát ez megvolt.
- És te hogy kerülsz ide?
- Nekem is megjött a kedvem egy kis sétára, és ez az idő pont megfelelő erre.
- Igen, valóban gyönyörű időnk van. És mit csináltál a séta előtt? - kérdezte őszinte kíváncsisággal.
- Hát rajzolgattam, majd ebédet csináltam. - vissza akartam kérdezni, de ő gyorsabb volt és újabb kérdéssel bombázott.
- Mit rajzoltál?
- Nagyon megihletett az erdő látványa.
- Ó, értem. Nagyon jó volt veled beszélgetni de sajnos most mennem kell. Remélem még találkozunk. - mondta és láttam az arcán a keserűséget, amiért el kell mennie.
- Én is örültem a találkozásnak! - mondtam, majd kicsit szégyenlősen rámosolyogtam. Ő is visszamosolygott, majd eltűnt. Így hát megint egyedül jártam az erdőt.

Már vagy 10 perce, sétáltam egyedül, mikor zörgést hallottam a bokrok mögül.
- Te vagy az, Matt? - kérdeztem, de nem kaptam választ. Azt hittem, hogy meg akar tréfálni, de túl sokáig volt csönd. Majd mikor újra el akartam indulni, megint hallottam a zörgést a bokrok között. Viszont most egy medve lépett elő. Nagyon megijedtem. Az agyam azt mondta, hogy fussak, de nem bírtam megemelni a lábamat. Kővé dermedtem. A medve hatalmas volt és csak állt előttem. Kicsit kezdtem megörülni, hogy nem akar bántani, mikor megindult felém. Eszembe jutott az álmom, ahol ugyan ez történt. Már futva közeledett, és elrugaszkodott volna, de megtorpant. Nem értettem, hogy mi történt. Hátrafordultam és egy csapat farkas állt mögöttem. Levegőt se mertem venni. Ők is megindultak felém, és ekkor észrevettem, hogy az egyik farkas aggódva néz rám. Gyönyörű tengerkék szemei voltak. Nagyon ismerősnek tűnt. De nem tudtam jobban megfigyelni, mert a medve nagyon ijesztő hangot adott ki magából, és megint megiramodott felém. Ezt viszont már nem bírtam tovább. Éreztem, hogy kezd elsötétülni előttem minden és megéreztem a fejem alatt a nedves homokot. Majd az elmém sötétségbe borult. Csak arra emlékszem, hogy valami felkapott és elkezdett rohanni velem, majd puha párnákat éreztem magam alatt. Fel akartam emelni a fejem, de ez nem volt jó ötlet. Nagy súllyal visszazuhant és minden elsötétült...