1. FEJEZET

1. FEJEZET

Egy napfényes szerdai reggelre ébredtem a Hullócsillag nevű gyermekotthonban. 9 óra van. A szobatársam - és egyben a legjobb barátnőm, Kristen - még alszik. Nagyon fáradt lehetett, nemcsoda, hiszen hajnali 3-kor ért haza egy házibuliból. Igaz, megengedhette magának, mivel már elkezdődött a tavaszi szünet. Gondoltam, míg alszik, elmegyek zuhanyozni, arra számítva, hogy mire végzek, már ébren lesz. Tévedtem. Visszaérve láttam, hogy még mindig szunyókál. Viszont kezdtem éhes lenni, ezért tükörtojást csináltam reggelire. Ezután - hogy eltöltsem valamivel az időt, míg Kristen felébred - rajzolni mentem. A tanárom szerint tehetséges vagyok. Így hát leültem és átadtam magam a képzeletemnek. Mostanában mindig farkasokat rajzolok. Az álmaimban jelennek meg, és úgy érzem, meg kell örökítenem őket. Viszont minden álmomban szerepel egy fiú emberi testben és még történik valami, amit már nem látok, mert addigra felébredek. Nagyon ismerős a fiú arca, mintha már láttam volna az életemben. De én árva vagyok, nem hiszem, hogy ismerem. Az intézetben még sosem láttam. Ahogy így gondolkodtam, egyszer csak meghallom Kristen hangját.
-Jó reggelt Joany!
-Jó reggelt!
-Mikor keltél?
-Már 8-kor ébren voltam.
-Hm, sosem értettem, hogy tudsz olyan korán felkelni.
-Én sem értem, hogy tudsz ilyen sokáig aludni. Na gyorsan vegyél fel valamit, és menjünk el a városba.
-Oké. Máris végzek és mehetünk.- alig telt el egy fél óra és Kristen - ahogy ígérte - lezuhanyozva, felöltözve és megreggelizve állt az ajtóban. El is indultunk a városba. Első megállónk egy ajándékbolt. Ezt Kristen találta ki, mert már csak 2 hét van a 18. szülinapomig. Ajándékot akar nekem választani - persze csak nézelődni mentünk, hátha meglátok valami érdekeset.
-Gyere csak, Joany! Találtam valamit, ami biztosan tetszeni fog! - kiáltott utánam, amint az emeletre igyekeztem
- Na, hogy tetszik? Egy farkast ábrázoló szobor van előttem, ami az erdőben van és a szél fújta a bundáját. Nem tűnt nagy számnak, mégis erősen megfogott. A szabadság jutott róla az eszembe, amit már nagyon szeretnék megtapasztalni. 18 évesen elhagyhatnám az intézetet, de addig még 2 hét van hátra. Viszont ezt nem bírom kivárni. Már egy hónapja gondolkodom egy terven, ami a szabadulásomat biztosítaná, de még nem találtam meg a megfelelő alkalmat.
-Na hogy tetszik? Miért nem mondasz semmit?-szakította félbe a gondolat menetemet.
-Nagyon tetszik! - nem is kellett többet mondanom, máris megszólalt.
-Tényleg? Tudtam, hogy tetszeni fog! Úgy örülök, hogy találtam valamit, ami elnyerte az ízlésedet!-mondta.
-Mostmár viszont mennünk kell.
-De hát csak most jöttünk!
-Igen, de van még egy kis dolgom. - nem is kérdezett többet.Felszálltunk a buszra, és visszamentünk az intézetbe. Szerencsére Kristennek volt még egy kis elintézni valója, így hát egyedül lehettem a szobában. Elkezdtem kidolgozni a szökésem tervét. Nem lesz egy könnyű feladat, mivel minden este járnak tanárok a folyosón. Csütörtökön a matektanárom minden órában kimegy a WC-re - folyóügyi problémái miatt - és ezzel minden tanár éberebb lesz. A csütörtök tehát nem jó. Arról nem is beszélve, hogy másnap reggel 8-tól megkezdődik a folyosó felügyelése, így erre semmi esély. Pénteken 3 tanár ügyel a folyosókon este 8-tól, hogy senki ne tudjon kiszökni bulizni engedély nélkül. Ez a folyamat hajnali 3-ig szokott tartani. Utána a tanárok 9-ig alszanak, így reggel sem tudok elmenni, de...
-Oké. Minden el van intézve! Azt mondták, hogy megadják a jobb jegyet!-száguldott be Kristen a szobába csupa jó kedvel megzavarva az elméletemet. Ezzel többet nem is tudtam foglalkozni. A másnap is gyorsan eltelt. Meghívtak minket egy házibuliba, és későn értünk vissza, így már csak az ágyamra tudtam gondolni. Pénteken 10-től kezdődött a tavaszi ünnepség, de előtte még gyorsan be tudtam fejezni a tervemet, így már készen álltam a szökésre. Az ünnepség délután 4-ig tartott, utána egy közös vacsora volt. Ezután lehetett táncolni, és este 8-ra már mindenki a szobájában volt. Hamar lefeküdtem, hogy ki tudjam pihenni magam, ugyanis holnap korán kelek. Beállítottam a telefonomat hajnali 4-re, és gyorsan elaludtam, viszont alig pihentem valamit, már csörgött is a telefon. Rögtön lenyomtam, hogy Kristent fel ne ébressze. Mikor meggyőződtem róla, hogy elég mélyen alszik ahhoz, hogy fel ne ébredjen, elkezdtem csomagolni. Elég kómás voltam a hajnali keléstől, de hamar helyrerázódtam. Hogy ne legyen túl sok cipekednivalóm, csak a legszükségesebbeket tettem be: fogkefe, fogkrém, fehérnemű, egy váltóruha és kb. ennyi. Fájt a szívem, hogy nem köszönhetek el Kristentől, de tudtam, hogy meg fogja érteni. Óvatosan megpusziltam az arcát, és nekivágtam az éjszakának!