18. FEJEZET

18. Fejezet

Erre a kérésemre először komoly arcot vágott. Sokáig gondolkozott, míg végül huncutan elmosolyodott. Felpattant az ágyról, elkapta a kezem és húzni kezdett. Én nem szóltam semmit, csak engedtem, hogy vezessen. Az erdőbe mentünk, és azon a réten álltunk meg, ahol már jártam. Elengedte a kezem, és elfutott a fák közé, de még előtte odakiáltotta:
- Ha kitalálod, hogy melyik vagyok én, akkor mutatok valamit! Úgyhogy hajrá! - és elfutott, majd nemsokkal később egy farkasüvöltést hallottam, és pár perc múlva 5 farkas lépett elő a sűrűből. El sem akartam hinni, hogy ilyen létezik, csak néztem őket elkerekedett szemekkel. Majd közelebb mentem hozzájuk, és végignéztem rajtuk. Gyönyörűek voltak! Még sosem láttam ilyen szép nagy példányokat! És elkezdtem gondolkodni, hogy vajon melyik lehet Matt, de amint belenéztem a fekete farkas szemébe, rögtön tudtam, hogy ő az. Odamentem hozzá, átöleltem, és a fülébe suttogtam:
- Te vagy az! - gondoltam, ha ő Matt, akkor fogja tudni, hogy mire gondolok ezzel. És úgy látszik eltaláltam, mert berohant az erdőbe, és emberként tért vissza. Az arca kíváncsiságot tükrözött, és mikor ideért hozzám, megkérdezte:
- Honnan tudtad, hogy én vagyok? - őszintén érdekelte a válaszom.
- Csak belenéztem a szemedbe, és rögtön tudtam, hogy te vagy az! - hangzott a feleletem. - De hogy ne tudtam volna? Hiszen LELKI TÁRSAK vagyunk! - erre mindketten elmosolyodtunk, és bemutatta a többieket is farkasként.
- Jól van, akkor most ismerd meg a többieket is! Ő Adam, - és egy hatalmas barna farkasra mutatott - David, - neki fehér bundáján szürke foltok vannak - Taylor, - az ő külseje majdnem fekete, de egy kis barnával keverve - Joe, - amint kimondta a nevét, egy szürkés-sárgás farkas ugrott elém, és viháncolt előttünk, ebből látszott, hogy ő tényleg Joe - és végül én! - mutatott emberi alakjára. Neki farkasként ébenfekete volt a bundája, és selymes tapintású. Ekkor eszembe jutott, hogy azt mondta, ha kitalálom, hogy melyik ő akkor mutat valamit!
- És mit akarsz mutatni? - kérdeztem hírtelen, mire ő rám mosolygott és megfogta a kezem, majd elindultunk beljebb az erdőbe. Sokáig sétáltunk, mire egy kis patakhoz értünk. A másik oldalán folytatódott a táj, ami gyönyörű szép volt! Majd Matt-tel leültünk a mohás kövekre, és néztük egymást. A patak a kövek közt folyt és kellemes hangja volt.
- Gyönyörű ez a táj! - mondtam Matt felé fordulva.
- Örülök hogy tetszik! Még senkit sem hoztam ide rajtad kívül! Te vagy az első, aki ezt látja, ugyanis ez az én titkos helyem! Mindig idejövök, ha bánt valami és egyedül szeretnék lenni. - közben végig mélyen a szemembe nézett és én is az övébe. Majd észrevettem, hogy a számat nézi, és közelít felém. Én is közelebb hajoltam, míg az ajkunk össze nem ért. Ajkai puhák és édesek voltak. Lágyan csókolóztunk, közben hallottam a madarak csiripelését is, ami még hangulatosabbá tette az egészet. Majd lassan elvált az ajkunk, és tengerkék szemébe mélyedtem.
- Ez csodálatos volt! - mondtam elkábulva az örömtől, mikor újra közelített és megint megcsókolt. Ugyanolyan lágy és kellemes volt, mint az előbb. A fellegekben jártam! Csillagokat láttam a fejem fölött, és azt kívántam, bárcsak sose érne véget ez a pillanat.

Nemtudom, mennyi lehetett az idő, vagy mi történt, míg mi távol voltunk, de mikor hazaértünk, a többiek aggódva fogadtak:
- Hol voltatok ennyi ideig? - állt nekünk Adam.
- Csak sétáltunk egy kicsit! - mondta Matt és a tekintetével fürkészte. - Miért?
- Semmi, csak aggódtunk, meg láttuk Dereket is az erdőben! Farkasként!
- Ő az, akiről már meséltél? - kérdeztem.
- Igen! Ő a démonok vezére! - idegesen beszélt róla, ezért nemis kérdeztem többet. Akkor is ilyen volt, mikor elmesélte, hogy ők ölték meg a szüleinket, és mikor ő is szóba került, ugyanilyen ideges lett. Vajon miért reagál erre így? Jó, végül is megölték a szüleinket, de ez több ennél! Mintha félne még valamitől, ami hamarosan bekövetkezhet!
- Sziasztok! - ugrott elő Kristen. - Hol voltatok? - kérdezte ő is, de nem aggódva, sokkal inkább kíváncsian.
- Csak sétáltunk! - mondtam egy mosolyt eleresztve, persze ő ebből rögtön tudta, hogy nem csak sétáltunk.
- Beszélhetnék veled? - meg se engedte, hogy válaszoljak, rögtön elkapta a kezem és maga után húzott. Bementünk a szobájukba, és leültünk az ágyra. Kicsit körülszemléltem. Nem gyakran voltam ebben a szobában, igazából csak egyszer láttam. - Szóval? Mi történ? Részleteket akarok! - adta ki a parancsot.
- Honnan veszed, hogy történt valami más is? - kérdeztem megint elmosolyodva.
- Joany, ismerlek! Ha nem történt volna semmi különös, akkor nem így mosolyognál! Szóval? Mesélj!
- Jól van, tényleg volt valami! - elhallgattam, és csak szégyenlősen mosolyogtam.
- Igeeen? Ne keljen már minden egyes szót harapófogóval kihúzni belőled! - türelmetlenül mocorgott az ágyon.
- Szóval elmentünk egy gyönyörű tájra, és...ott megcsókolt! - mondtam, és visszaemlékeztem arra a pillanatra. Megint a felhők közt voltam, mikor Kristen visszahúzott a földre.
- Ááááá, tényleg? - visított egyet. - Ez csodálatos! Olyan boldog vagyok! - mondta és átölelt. - Na ugye megmondtam, hogy a megfelelő alkalmat keresi!
- Hát igen! Ennél jobb alkalom nem is adódhatott volna! Gyönyörű volt a táj, hangulatos és kellemes! Egyszerűen tökéletes! - újra éreztem, hogy a föld felett lebegek, most viszont nem húzott vissza semmi és senki. Csak még fokozta az érzést, mikor meghallottam Matt lágy hangját az ajtóból.
- Elkérhetem Joanyt? - kérdezte Kristentől.
- Persze, vigyed csak! - mondta. Hallottam a hangján, repes az örömtől. Matt idejött az ágyhoz, és leült Kristen helyére.
- Olyan csodálatos volt a ma délelőtt! - mondtam neki és tengerkék szemeibe néztem.
- Ennek örülök! Viszont most menned kell lefeküdni.
- Te nem jössz? - meglepetten kérdeztem.
- Most nem. Őrjáratra megyünk.
- Derek miatt?
- Igen! Meg akarjuk tudni, hogy miért van a területünkön. Bár nem hinném, hogy elmondaná.
- Muszáj menned? Mi lesz ha bajod esik?
- Nyugi, nem lesz semmi bajom! - majd egy puszit nyomott a homlokomra. - Most viszont menjél aludni! - majd felállt és kiment. Én is utána mentem, és a fürdő felé vettem az irányt. Most igazán jólesett a meleg zuhany, segített elterelni a gondolataimat az őrjáratról. Helyette Kristen ajándékán agyaltam. Vajon minek örülne? Hiszen mindjárt itt a szülinapja! Az biztos, hogy neki is rendezünk egy nagy bulit, de mit vehetnék neki? Fürdés közben ezen gondolkoztam. Átöltöztem pizsamára, és arra gondoltam, hogy mivel úgy is őrjáraton vannak a fiúk, Kristennel csinálhatnánk egy pizsamapartit! Ezzel legalább lefoglaljuk a gondolatainkat. Ahogy felöltöztem, át is mentem hozzá megkérdezni:
- Szia! Lenne kedved egy pizsamapartihoz? - vágtam bele a közepébe.
- Igen, az nagyon jó lenne! - egyezett bele rögtön.
- Oké, akkor ha elkészültél, majd gyere át! Várlak! - és kimentem. Alig kellett várnom, már meg is jelent az ajtóban. Bejött, és kezdetét vette a partizás!
Először megnéztünk egy DVD filmet amihez popcornt csináltunk, majd kifestettük egymás körmét és az ágyban órákig trécseltünk. Úgy éjfél körül aludtunk el, mikor hangokat hallottam. Nagyon megijedtem, mivel egyedül voltunk a házban és egy fiú sincs itthon. Kristent nem akartam felébreszteni, kimenni meg nem mertem, inkább magamra húztam a takarót, és vártam...