19. FEJEZET

19. Fejezet

Csönd van. Nem történt semmi. Már kezdtem megnyugodni, hogy akármi is volt, elment, de tévedtem. Az ajtónál volt, és lenyomta a kilincset és benyitott. Amikor bejött, rögtön felismertem Matt alakját a sötétben. Erre egy óriási kő esett le a szívemről. Közelebb lépdelt az ágyhoz, és mikor észrevette, hogy őt figyelem, megszólalt:
- Te meg miért nem alszol? - kérdezte érdeklődve.
- Semmi, csak hallottam, mikor megjöttél, és megijedtem! Nem tudtam, hogy te vagy az. De már mindegy! - és feljebb ültem, hogy megcsókolhassam.
- Sajnálom, hogy felébresztettelek! - mondta és viszonozta a csókomat.
- Megbocsátok! - vicceltem el a helyzetet.
- Köszönöm! De most már aludj tovább! - majd kiment, és nyugodtan hajtottam álomra a fejem.

Reggel kipihenten ébredtem. Kristen még aludt mellettem, ezért nagyon halkan

lopakodtam ki mellőle. Pizsiben vánszorogtam ki a nappaliba. Senkit sem láttam, visszamenni meg nem akartam, ezért úgy döntöttem tévézek egy kicsit. Kutattam a csatornák között, mikor megtaláltam a kedvenc műsoromat. Egy detektíves sorozat volt. Imádtam az ilyen filmeket! Nagyon belemélyedtem, mikor valaki mögém lopakodott, és átölelt.
- Jó reggelt! - hallottam Matt hangját, amint ezt suttogja. Bársonyos hangja csengett a fülemben, lehelete finoman simogatta a nyakamat.
- Szokásoddá vált engem ijesztgetni? - kérdeztem és megfordultam, hogy a szemébe tudjak nézni. Gyönyörű szemei csillogtak a boldogságtól. - Mi az? - kérdeztem, mikor nem válaszolt, csak engem nézett.
- Semmi, csak még mindig nem tudom elhinni, hogy egy ilyen gyönyörű lány a barátnőm!
- Pedig már jó lenne elfogadni! - viccelődtem, és a kanapét ütögettem magam mellett. Észrevette a szándékom, és egy kecses mozdulattal átugrotta a kanapét és leült mellém.
- Mit nézel? - kérdezte a képernyőre meredve.
- A kedvenc sorozatomat: a CSI-t. Lehet, hogy ez furcsán fog hangzani, de imádom a detektíves filmeket! - elmosolyodtam magamon, mire az ő arcán egy döbbent, ugyanakkor megnyugtató mosolyt véltem felfedezni.
- Én is bolondulok az ilyen sorozatokért! - erre nem is tudtam mit mondani. Csak meglepve ültem és éreztem, hogy egyre szélesedik a mosolyom.
- Helyes, mert ezt fogjuk nézni! - mondtam, és hozzábújtam, mire ő átölelt, és így néztük tovább a TV-t.

Az idő gyorsan pörgött, és a film végére már mindenki talpon volt, és körülöttünk mászkáltak.
- Kész a reggeli! - hallottam Kristen hangját a konyhából. Nem is láttam elmenni! Mondjuk miután Matt-tel együtt néztük tovább a filmet, semmit sem vettem észre.
Hogy ne várattassunk meg senkit, gyorsan kimentünk a konyhába, és leültünk a helyünkre. Ahogy ott ültünk, végignéztem a társaságon, és valóban úgy éreztem, hogy egy új család részese vagyok, és ez csodálatos érzés! Főleg így, hogy már tudom a származásomat is! És nekiláttunk az elénk tárt finom falatoknak! De nem felejtettem el, hogy rengeteg fontos dolgom van. Kristennek még meg kell szervezni a szülinapi buliját, ami már mindjárt itt van! Szóval sietnünk kell!
Reggeli után segítettem elmosogatni neki, utána Daviddel beszéltem:
- Beszélhetnénk? Kristen szülinapjáról lenne szó!
- Persze! - félrevonultunk, hogy Kristen ne hallja, és elmondtam neki, mi a tervem:
- Szóval, szeretném, ha szerveznénk neki egy meglepi bulit! Majd a többieket is bevonom, csak előbb meg szeretnélek kérni arra, hogy foglald le őt a mai napra, hogy be tudjunk vásárolni a bulira!
- Szíves- örömest! Hiszen nekem mindig nagy öröm, ha vele lehetek! Főleg kettesben!
- Reméltem is! - mosolyodtam el. - Csak ne engedd, hogy elmenjen a városba, míg mi ott vagyunk, és fedezz minket, oké?
- Oké! Bennem megbízhatsz!
- Oké. Akkor most összeszedem a többieket is, és akár indulhatunk is! - majd kereső útra mentem. Nagy szerencsémre nem kellett sokáig kutatnom utánuk, mivel mindenki az udvaron volt, és beszélgettek.
- Sziasztok! Szeretnék veletek beszélni!
- Rendben állunk rendelkezésedre! - mind körém gyűltek és én belevágtam.
- Szeretném, ha szerveznénk egy meglepi bulit Kristennek, mivel mindjárt itt a szülinapja! És ha benne vagytok, akkor most el kéne menni vásárolni! De hol van Adam? - kérdeztem a többieket, mivel őt nem láttam köztük.
- Azt mondta, hogy még el kell intéznie egy fontos dolgot.
- Oké. És akkor benne vagytok?
- Még szép, hogy benne vagyunk! - mondták egyszerre, és miután felvettük a pénzt, elindultunk a városba. Először a dekorációt szereztük be, és pár üveg üdítőt, majd együtt mentünk ajándékot venni. Egy nagyobb áruházban keresgéltünk, nem nagy sikerrel. Majd áttértünk egy kisebb ajándékboltba, ahol mindenki talált megfelelő ajándékot. Én egy gyönyörűszép ruhát vettem neki, mivel tudom, hogy bolondul értük, főleg az estélyikért. És mikor még régebben elmentünk nekem ruhátvenni egy bulira, akkor talált rá erre a szép példányra! Csak nem volt annyi pénze, hogy megvegye. Viszont elég érdekes, hogy egy ajándékboltban találom meg neki a megfelelő ruhát. Ráadásul csak ez az egy volt belőle. Remélem majd tetszeni fog neki!

Hazafelé mindenki jól elvolt, egymásnak mutogattuk az ajándékokat! Ezzel hamar el is telt az idő és a ház előtt állva próbáltuk elrejteni a tárgyakat, hogy ha bemegyünk ne vegye észre. Szerencsére sikeresen meg tudtuk ezt oldani, mivel nem is volt itthon. David biztos elvitte az erdőbe, hogy nyugodtan végezhessük a feladatunkat. Kaját még nem vettünk, azt elég majd holnap beszerezni, hiszen frissen mindig jobb! Mikor elrejtettünk mindent, unatkozni kezdtünk. Csak ültünk egymás mellett a kanapén a TV-t bámulva, mikor eszembejutott, hogy akár társasozhatnánk is. Abban mindenki részt tud venni és szórakoztató is. Ettől az ötlettől boldogan felpattantam:
- Hé, mi lenne, ha társasoznánk egyet! - vetettem fel a lehetőséget. Először furcsán néztek rám, majd nekik is felcsillant a szemük és belementek.
- Ez jó ötlet, viszont nekünk nincsenek ilyen játékaink! - mondta Joe letörve.
- Azt nem tudom, hogy a társasjátékok közé tartozik-e, de ugró iskolázhatnánk is! - jutott eszembe. - És ahhoz nem is kell semmi, csak egy-egy kő.
- Hát akkor indulás! - pattantak fel a kanapéról mindannyian Taylor kijelentésére. Úgy rohantak ki az udvarra, mint az oviban a gyerekek, akik alig várják, hogy kimehessenek a szabadba játszani. Egyedül Matt maradt bent és mellém lépett:
- Imádom a fantáziádat, hogy mindig tudod, mivel tehetnénk érdekesebbé a napot, ráadásul most egy egyszerű gyerekjátékkal, amit mindenki ismer gyermekkorából, előhozva ezzel gyermeki énjüket! - mondta elismerően.
- Ez csak úgy eszembejutott. Jó ilyenkor visszaemlékezni gyermeki mivoltunkra, és jókat röhögni egymáson. - majd mi is csatlakoztunk a többiekhez. Rövid időn belül fergetegeseket röhögtünk a másik bénázásán, és a tetőfokra vágtuk ezzel a hangulatot. Teljesen belefeledkeztünk a játékba, és észre sem vettük, hogy mikor érkezett meg Adam, Kristen és David.
- Ti meg mit csináltok? - hallatszott a kérdés a hátunk mögül, amihez csodálkozó arcok társultak.
- Csak ugróiskolázunk! - mondtuk, fulladozva a röhögéstől.
- Úúúú, azt imádom! - rohant felénk Kristen Daviddel együtt, bekapcsolódva a játékba. - Te nem jössz? - kérdezte a még mindig ledöbbent arcot vágó Adam-et.
- Nem, azt hiszem ezt most kihagyom. Inkább lefekszem.
- Nebutáskodj, gyere és érezd jól magad! - csatlakoztam Kristenhez. Nem volt nehéz rávenni, hogy belemenjen. Ő is csatlakozott a társasághoz. Nem kellett hozzá egy perc sem, és Adam is felszebedultan játszott velünk. Még sose láttam ennyire jókedvűnek. Körbenéztem a kis csapaton, és örömmel állapítottam meg, hogy mindenki jól szórakozik, és együtt van a "család"!