30. Fejezet
Reggel Kristina az erdőben találkozott Markkal, és beszélgettek. Az elején nem hallottam belőle semmi, de próbáltam jobban koncentrálni, és kivehetővé vált a csevegésük:
- Kristina, figyelj! Nagyon nehéz ezt elmondanom, de...már nem szeretlek! Elhagylak! Másvalaki után dobog a szívem! - Kristina a döbbenettől szóhoz se jutott, majd könnyek szöktek a szemébe.
- Mi? De hát csak tegnap...csak tegnap...jöttünk össze! Ennyi idő alatt...el sem hiszem! Hogy lehettem ilyen hülye! Legalább azt elárulod, hogy kire cserélsz le? - szipogott, miközben mondta.
- Ennyit megérdemelsz! Joanyba szerettem bele féktelenül! Mindig csak rá gondolok, vele álmodok, és...ő az, aki nekem kell! Te csak egy jó kaland voltál! - Kristen ezt már nem bírta tovább hallgatni, könnyek közt elrohant, és...igen, átváltozott! Majd Mark is elvonult az erdőbe, és...nem hiszek a szememnek! Átalakult! Akkor ő nem is Mark volt, hanem...Derek!
Erre hírtelen felkeltem, és felültem az ágyban. Még mindenki aludt. Csak egy álom volt! Nyugtattam magam, de ahogy Kristina ágyához értem, észrevettem, hogy üres! Jaj ne! Gyorsan, meg kell akadályoznom! Majd kipattantam, felkaptam egy kabátot, és rohanni kezdtem az erdő felé. Remélem még nem késő! Gyorsítottam a lépteimen, de mikor odaértem, már senki nem volt ott. Körbenéztem, hátha a közelben vannak, de nem láttam senkit.
Visszamentem a ház elé, mikor Kristina jött velem szembe. Elég idegesnek tűnt.
- Mi történt? - kérdeztem tőle félve, nehogy megbántsam a kíváncsiságommal.
- Miért kérded? Hisz te tehetsz mindenről! Miattad hagyott el! - kiabált zokogás közben.
- De mégis mi történt? Nem értek semmit!
- Mark szakított velem miattad! Már nem szeret! - zokogott. Odasiettem hozzá, és átöleltem, próbáltam megnyugtatni, de nagyon le volt törve. Mondjuk nem csoda!
- Kristina, figyelj rám! Mark nem szerethet engem, mert én már megtaláltam a lelki társam! Matt-ben! - könnyes szemével csodálkozva meredt rám.
- A tegnapi tanárunk?
- Igen, de ezt senkinek sem szabad elárulnod! Én is csak azért mondom, hogy higgy nekem!
- De ezt ő mondta! És attól, hogy neked már van párod, az nem azt jelenti, hogy ő már nem szerethet téged!
- Oké! Szóval az a helyzet, hogy este, álmomban láttalak titeket, ahogy Mark szakít veled, és hogy sírva elrohantál, aztán átváltoztál! De utána ő is elment, és az erdőben átalakult! Derek volt az! Őt még nem ismered, de elég annyi, hogy nem közülünk való! Most már hiszel nekem? Semmit sem tettem, és Mark sem! - hitetlenkedve meredt rám, láttam rajta, hogy nem hiszi el - Hinned kell nekem! - szinte már könyörögtem, de hajthatatlan volt - Jól van, akkor mondom másképp! A tegnapi órán is már beszéltem erről! Megálmodtam azt, ami veled történt! - levette rólam a tekintetét és maga elé nézett, gondolkodott, majd újra rám nézett.
- Sajnálom, nem megy! - és elfutott.
Egyedül maradtam. Most mit tegyek? Gondolkoznom sem volt időm, egy újabb látomás jelent meg:
Mark volt a ház mögött, és Kristina-val beszélt. Kristina szakított Markkal, úgy, ahogy ő szakított vele. De ez nem lehet, mivel Kristina a házban van! Derek! Nem néztem tovább, így is tudom a folytatást! Szaladni kezdtem a helyszín felé, de most is úgy jártam, mint az előbb. Már senkit sem találtam ott, de még láttam Markot átváltozni, és beszaladni a fák közé. Utánarohantam, de gyorsabb volt, nem értem utol. Majd eszembe jutott: én vagyok az ALFA! ÁLLJ! Kiáltottam gondolatban, mire megtorpant és visszafordult. VÁLTOZZ VISSZA! Adtam ki a következő parancsot, amit szintén teljesített. Majd odamentem hozzá, és átkaroltam.
- Mi történt? - kérdeztem kétségbe esetten.
- Kristina szakított velem! - hallottam a hangján, hogy a sírás fojtogatja.
- Nem! Ő nem Kristina volt! Hanem Derek!
- Ki az a Derek? És miért akarta volna, hogy szakítsunk? Ez hülyeség! Meg amúgy is, ő fiú! Hogy lehetett akkor lány? Nem értem!
- Elég annyi, hogy ő nem közénk való, és hidd el, meg tudja csinálni! De többet nem mondhatok! Sajnálom! Meg ez amúgy sem az én feladatom!
- Akkor kié? Elegem van! - majd átváltozott, és elrohant. Most nem próbáltam meg visszatartani. Szüksége van a magányra. De Derek nem hagyott pihenőt! Egy újabb látomásom volt. Most Angela és Paul jelent meg előttem. A sztori ugyan az, mint a többieknél, csak ez egy kicsit bonyolultabb volt, mivel Paul nem szerelmes Angelába! De úgy látom, megtalálta a módját, hogy ez is beváljon! Újból rohanni kezdtem, de megint későn értem oda! Már csak Angela volt ott. Amint meglátott, szikrázott a szeme, és megindult felém.
- Te rohadt ribanc! - ordította felém, és egyre közelebb került hozzám.
- Mit mondott?
- Nem mindegy? Úgyis mindent tönkretettél! - felemelte a kezét, hogy megpofozzon, de még időben leállítottam. ÁLLJ! HAGYD ABBA! Megtorpant, de a szeme most még jobban szikrát hányt!
- Nem csináltam semmit, és az nem Paul volt, akivel beszéltél! Csak egy olyan személy, aki rosszat akar neked! Nem tudom, mit mondott, de hazugság! - nem bírta tovább, átváltozott, és rohanni kezdett. Nem tudtam, merre megy, de nem igazán izgatott. Sokkal fontosabb volt, hogy kiderítsem Derek szándékát. Erősen koncentráltam rá, és érdekes jelenet tárult elém! Nem ment sehová, csak ült egy sziklán, és...gondolkodott! Teljesen elmerült valamiben! A helyét nem tudtam meghatározni, ráadásul egy hang szólalt meg a fejemben. Mennem kell! Kezdődik az óra!
Kiértem a tisztásra, ahol már mindenki ott volt! Külön álltak, két csoportra osztva: fiúk és lányok. De mivel a lányok rosszallóan nézegettek, inkább a fiúkhoz mentem. Mivel Pault még nem látogatta meg, Marknak meg csak nem mondhatta azt, hogy Kristina belém szerelmes, az elég nevetséges is lenne, ezért nekik semmi bajuk nincs velem! Legalábbis remélem. De nem is néztek rám rosszallóan. Úgyhogy inkább őket választottam. Ahogy elhelyezkedtünk, megjött Adam. Furcsán méregetett minket, majd rajtam állt meg a tekintete. Kutatva nézett végig rajtam, ami miatt elkaptam róla a tekintetem és lesütött szemmel álltam előtte. Majd belekezdett:
- Sziasztok, Adam vagyok, az utolsó tanárotok! Ma én fogom nektek megtanítani az átváltozás karban tartását, vagyis az önuralmat! Ez a legfontosabb, amit el kell sajátítanotok minnél hamarabb! De először is, van köztetek olyan, aki már átváltozott? - senki sem válaszolt. Végül ránéztem Adamre, és bólogattam válaszként. Majd fennhangon megszólalt:
- Ki közületek az alfa? - kérdezte, bár tudta a választ. Nem mertem megszólalni, de jelentkeztem.
- Remek! Akkor biztos tudod, hogy neked KELL irányítanod a csapatot! - értettem a célzást. JELENTKEZZETEK! Parancsoltam a többieknek, mire egyesével emelték fel a kezüket.
- Oké! Akkor most mindenki, aki már átváltozott, gondoljon vissza annak okára! - mivel nem történt semmi, Adam megint rám nézett. TEGYÉTEK, AMIT MOND! Amint kiadtam a parancsot, mindenki remegni kezdett a rájuk zúduló gondolatok miatt. - Most pedig gondoljatok valami megnyugtatóra, ami leállíthatja a folyamatot, amitől emberként is elfelejtitek minden gondolataitokat! - mikor feladta a feladatokat, mindenki elmerült az élményekben, és már senki sem remegett, inkább nyugodtan álltak ott, és ellazultak. Úgy látszik, sikerült! Megnyugodtak!
- Szóval így lehet megőrizni a nyugalmadat, mikor valaki felidegesít! De ehhez sok gyakorlásra van még szükségetek! És ezzel vége is az órának! - amint kimondta, mindenki szétoszlott. Én is mentem volna, de Adam utánam szólt:
- Az alfával még beszélni szeretnék! - nem tehettem semmit, utána mentem. Miről akarsz velem beszélni? Már kérdeztem volna, mikor megszólalt:
- Mi volt ez? Mi történt a falkáddal?
- Én... - próbáltam neki elmagyarázni, de közbevágott.
- Az alfának az a feladata, hogy egyben tartsa a falkát, bármilyen nehéz is! De te nem ezt tetted! Hagytad őket széthullani! Pedig megvan benned az akarat, a kitartás, ezért is lettél a vezér! Akkor tedd is a feladatod!
- Én nem akartam alfa lenni! Nem értek hozzá!
- Ez nem akarat kérdése! Ez benned van, ezért lettél az! És nem tehetsz ellene semmit! Viszont ha hagyod elkanászosodni a csapatod, akkor abból semmi jó nem fog kisülni! Ha ugyanis egy csapatnak lesz egy vezetője, tőle fog függni a falka! És a mai órán is tudtál nekik parancsolni, ráadásul elsőnek engedelmeskedtek, ami szintén azt mutatja, hogy erre születtél! A véredben van! Csak használd! - ezzel befejezte, és készült elmenni, mire utána kiabáltam:
- Várj! Szeretnék még mondani valamit! Nagyon fontos! - megfordult, és visszajött.
- Mi az?
- Látomásom volt, ma reggel, ami már be is következett! De nem az a lényeg, hogy mi volt az, hanem hogy kihez fűződik! - tartottam egy kis hatásszünetet, majd folytattam - Derek itt van! - jelentettem ki, mire kővé meredt az arca. - Azért hullott szét a csapatom ma reggel, mert találkozott velük, és hazugságokkal etette őket! Mit akar?
- Nem tudom, de rá kell jönnünk! Csak a te társaiddal beszélt?
- Igen!
- Akkor veletek akar kezdeni valamit! Viszont akkor mihamarabb ki kell képeznünk titeket. Holnap kezdjük! Mivel nincs sok időnk, és nem tudjuk mit tervez, ezért holnap minden tanár részt vesz az órán, és egyszerre megmutatunk meg nektek mindent, amit tudnotok kell. Úgyhogy hamar feküdjetek le, mert holnap hosszú napotok lesz! - azzal elment, én meg visszaindultam a házhoz. Mikor beléptem a szobába, Kristenen kívül mindenki elfordult tőlem. És ami a legszörnyűbb, nem tehettem semmit! Nem hittek nekem! Így hát nem tehettem mást, elmentem zuhanyozni, majd lefeküdni...
- Kristina, figyelj! Nagyon nehéz ezt elmondanom, de...már nem szeretlek! Elhagylak! Másvalaki után dobog a szívem! - Kristina a döbbenettől szóhoz se jutott, majd könnyek szöktek a szemébe.
- Mi? De hát csak tegnap...csak tegnap...jöttünk össze! Ennyi idő alatt...el sem hiszem! Hogy lehettem ilyen hülye! Legalább azt elárulod, hogy kire cserélsz le? - szipogott, miközben mondta.
- Ennyit megérdemelsz! Joanyba szerettem bele féktelenül! Mindig csak rá gondolok, vele álmodok, és...ő az, aki nekem kell! Te csak egy jó kaland voltál! - Kristen ezt már nem bírta tovább hallgatni, könnyek közt elrohant, és...igen, átváltozott! Majd Mark is elvonult az erdőbe, és...nem hiszek a szememnek! Átalakult! Akkor ő nem is Mark volt, hanem...Derek!
Erre hírtelen felkeltem, és felültem az ágyban. Még mindenki aludt. Csak egy álom volt! Nyugtattam magam, de ahogy Kristina ágyához értem, észrevettem, hogy üres! Jaj ne! Gyorsan, meg kell akadályoznom! Majd kipattantam, felkaptam egy kabátot, és rohanni kezdtem az erdő felé. Remélem még nem késő! Gyorsítottam a lépteimen, de mikor odaértem, már senki nem volt ott. Körbenéztem, hátha a közelben vannak, de nem láttam senkit.
Visszamentem a ház elé, mikor Kristina jött velem szembe. Elég idegesnek tűnt.
- Mi történt? - kérdeztem tőle félve, nehogy megbántsam a kíváncsiságommal.
- Miért kérded? Hisz te tehetsz mindenről! Miattad hagyott el! - kiabált zokogás közben.
- De mégis mi történt? Nem értek semmit!
- Mark szakított velem miattad! Már nem szeret! - zokogott. Odasiettem hozzá, és átöleltem, próbáltam megnyugtatni, de nagyon le volt törve. Mondjuk nem csoda!
- Kristina, figyelj rám! Mark nem szerethet engem, mert én már megtaláltam a lelki társam! Matt-ben! - könnyes szemével csodálkozva meredt rám.
- A tegnapi tanárunk?
- Igen, de ezt senkinek sem szabad elárulnod! Én is csak azért mondom, hogy higgy nekem!
- De ezt ő mondta! És attól, hogy neked már van párod, az nem azt jelenti, hogy ő már nem szerethet téged!
- Oké! Szóval az a helyzet, hogy este, álmomban láttalak titeket, ahogy Mark szakít veled, és hogy sírva elrohantál, aztán átváltoztál! De utána ő is elment, és az erdőben átalakult! Derek volt az! Őt még nem ismered, de elég annyi, hogy nem közülünk való! Most már hiszel nekem? Semmit sem tettem, és Mark sem! - hitetlenkedve meredt rám, láttam rajta, hogy nem hiszi el - Hinned kell nekem! - szinte már könyörögtem, de hajthatatlan volt - Jól van, akkor mondom másképp! A tegnapi órán is már beszéltem erről! Megálmodtam azt, ami veled történt! - levette rólam a tekintetét és maga elé nézett, gondolkodott, majd újra rám nézett.
- Sajnálom, nem megy! - és elfutott.
Egyedül maradtam. Most mit tegyek? Gondolkoznom sem volt időm, egy újabb látomás jelent meg:
Mark volt a ház mögött, és Kristina-val beszélt. Kristina szakított Markkal, úgy, ahogy ő szakított vele. De ez nem lehet, mivel Kristina a házban van! Derek! Nem néztem tovább, így is tudom a folytatást! Szaladni kezdtem a helyszín felé, de most is úgy jártam, mint az előbb. Már senkit sem találtam ott, de még láttam Markot átváltozni, és beszaladni a fák közé. Utánarohantam, de gyorsabb volt, nem értem utol. Majd eszembe jutott: én vagyok az ALFA! ÁLLJ! Kiáltottam gondolatban, mire megtorpant és visszafordult. VÁLTOZZ VISSZA! Adtam ki a következő parancsot, amit szintén teljesített. Majd odamentem hozzá, és átkaroltam.
- Mi történt? - kérdeztem kétségbe esetten.
- Kristina szakított velem! - hallottam a hangján, hogy a sírás fojtogatja.
- Nem! Ő nem Kristina volt! Hanem Derek!
- Ki az a Derek? És miért akarta volna, hogy szakítsunk? Ez hülyeség! Meg amúgy is, ő fiú! Hogy lehetett akkor lány? Nem értem!
- Elég annyi, hogy ő nem közénk való, és hidd el, meg tudja csinálni! De többet nem mondhatok! Sajnálom! Meg ez amúgy sem az én feladatom!
- Akkor kié? Elegem van! - majd átváltozott, és elrohant. Most nem próbáltam meg visszatartani. Szüksége van a magányra. De Derek nem hagyott pihenőt! Egy újabb látomásom volt. Most Angela és Paul jelent meg előttem. A sztori ugyan az, mint a többieknél, csak ez egy kicsit bonyolultabb volt, mivel Paul nem szerelmes Angelába! De úgy látom, megtalálta a módját, hogy ez is beváljon! Újból rohanni kezdtem, de megint későn értem oda! Már csak Angela volt ott. Amint meglátott, szikrázott a szeme, és megindult felém.
- Te rohadt ribanc! - ordította felém, és egyre közelebb került hozzám.
- Mit mondott?
- Nem mindegy? Úgyis mindent tönkretettél! - felemelte a kezét, hogy megpofozzon, de még időben leállítottam. ÁLLJ! HAGYD ABBA! Megtorpant, de a szeme most még jobban szikrát hányt!
- Nem csináltam semmit, és az nem Paul volt, akivel beszéltél! Csak egy olyan személy, aki rosszat akar neked! Nem tudom, mit mondott, de hazugság! - nem bírta tovább, átváltozott, és rohanni kezdett. Nem tudtam, merre megy, de nem igazán izgatott. Sokkal fontosabb volt, hogy kiderítsem Derek szándékát. Erősen koncentráltam rá, és érdekes jelenet tárult elém! Nem ment sehová, csak ült egy sziklán, és...gondolkodott! Teljesen elmerült valamiben! A helyét nem tudtam meghatározni, ráadásul egy hang szólalt meg a fejemben. Mennem kell! Kezdődik az óra!
Kiértem a tisztásra, ahol már mindenki ott volt! Külön álltak, két csoportra osztva: fiúk és lányok. De mivel a lányok rosszallóan nézegettek, inkább a fiúkhoz mentem. Mivel Pault még nem látogatta meg, Marknak meg csak nem mondhatta azt, hogy Kristina belém szerelmes, az elég nevetséges is lenne, ezért nekik semmi bajuk nincs velem! Legalábbis remélem. De nem is néztek rám rosszallóan. Úgyhogy inkább őket választottam. Ahogy elhelyezkedtünk, megjött Adam. Furcsán méregetett minket, majd rajtam állt meg a tekintete. Kutatva nézett végig rajtam, ami miatt elkaptam róla a tekintetem és lesütött szemmel álltam előtte. Majd belekezdett:
- Sziasztok, Adam vagyok, az utolsó tanárotok! Ma én fogom nektek megtanítani az átváltozás karban tartását, vagyis az önuralmat! Ez a legfontosabb, amit el kell sajátítanotok minnél hamarabb! De először is, van köztetek olyan, aki már átváltozott? - senki sem válaszolt. Végül ránéztem Adamre, és bólogattam válaszként. Majd fennhangon megszólalt:
- Ki közületek az alfa? - kérdezte, bár tudta a választ. Nem mertem megszólalni, de jelentkeztem.
- Remek! Akkor biztos tudod, hogy neked KELL irányítanod a csapatot! - értettem a célzást. JELENTKEZZETEK! Parancsoltam a többieknek, mire egyesével emelték fel a kezüket.
- Oké! Akkor most mindenki, aki már átváltozott, gondoljon vissza annak okára! - mivel nem történt semmi, Adam megint rám nézett. TEGYÉTEK, AMIT MOND! Amint kiadtam a parancsot, mindenki remegni kezdett a rájuk zúduló gondolatok miatt. - Most pedig gondoljatok valami megnyugtatóra, ami leállíthatja a folyamatot, amitől emberként is elfelejtitek minden gondolataitokat! - mikor feladta a feladatokat, mindenki elmerült az élményekben, és már senki sem remegett, inkább nyugodtan álltak ott, és ellazultak. Úgy látszik, sikerült! Megnyugodtak!
- Szóval így lehet megőrizni a nyugalmadat, mikor valaki felidegesít! De ehhez sok gyakorlásra van még szükségetek! És ezzel vége is az órának! - amint kimondta, mindenki szétoszlott. Én is mentem volna, de Adam utánam szólt:
- Az alfával még beszélni szeretnék! - nem tehettem semmit, utána mentem. Miről akarsz velem beszélni? Már kérdeztem volna, mikor megszólalt:
- Mi volt ez? Mi történt a falkáddal?
- Én... - próbáltam neki elmagyarázni, de közbevágott.
- Az alfának az a feladata, hogy egyben tartsa a falkát, bármilyen nehéz is! De te nem ezt tetted! Hagytad őket széthullani! Pedig megvan benned az akarat, a kitartás, ezért is lettél a vezér! Akkor tedd is a feladatod!
- Én nem akartam alfa lenni! Nem értek hozzá!
- Ez nem akarat kérdése! Ez benned van, ezért lettél az! És nem tehetsz ellene semmit! Viszont ha hagyod elkanászosodni a csapatod, akkor abból semmi jó nem fog kisülni! Ha ugyanis egy csapatnak lesz egy vezetője, tőle fog függni a falka! És a mai órán is tudtál nekik parancsolni, ráadásul elsőnek engedelmeskedtek, ami szintén azt mutatja, hogy erre születtél! A véredben van! Csak használd! - ezzel befejezte, és készült elmenni, mire utána kiabáltam:
- Várj! Szeretnék még mondani valamit! Nagyon fontos! - megfordult, és visszajött.
- Mi az?
- Látomásom volt, ma reggel, ami már be is következett! De nem az a lényeg, hogy mi volt az, hanem hogy kihez fűződik! - tartottam egy kis hatásszünetet, majd folytattam - Derek itt van! - jelentettem ki, mire kővé meredt az arca. - Azért hullott szét a csapatom ma reggel, mert találkozott velük, és hazugságokkal etette őket! Mit akar?
- Nem tudom, de rá kell jönnünk! Csak a te társaiddal beszélt?
- Igen!
- Akkor veletek akar kezdeni valamit! Viszont akkor mihamarabb ki kell képeznünk titeket. Holnap kezdjük! Mivel nincs sok időnk, és nem tudjuk mit tervez, ezért holnap minden tanár részt vesz az órán, és egyszerre megmutatunk meg nektek mindent, amit tudnotok kell. Úgyhogy hamar feküdjetek le, mert holnap hosszú napotok lesz! - azzal elment, én meg visszaindultam a házhoz. Mikor beléptem a szobába, Kristenen kívül mindenki elfordult tőlem. És ami a legszörnyűbb, nem tehettem semmit! Nem hittek nekem! Így hát nem tehettem mást, elmentem zuhanyozni, majd lefeküdni...
Szia nagyon jó lett mint mindig ,mi francot akar Derek de gyanús Joanyt akarja de remélem tévedek de azt hiszem hogy nem ,mert egy pár résszel ezelőtt már próbálkozót ,na derűs vasárnapot ,meg minden szépet és jót mindenkinek
VálaszTörlés