10. FEJEZET

10. FEJEZET

Már hétfő van. Alig van 1 hét a 18. szülinapomig. Már nagyon várom! Viszont most boltba kell mennem. Elhívtam Matt-et is, hogy kísérjen el. Már el is indultunk, de nagyon vigyáztunk, hogy senki se ismerjen fel. A boltba sikeresen eljutottunk, de ott már nem volt olyan egyszerű bevásárolni! Már majdnem minden bekerült a kosárba, de még mindig hiányzott az élesztő. Gyorsan elmentünk érte. Épp a pénztárhoz igyekeztünk, mikor az egyik sorban megláttam Kristent!
- Úristen, Matt, itt van! - fogtam meg a kezét és nagyon izgatott lettem. Persze ő nem tudta, hogy kiről beszélek.
- Ki, ki van itt? - kérdezte zavarodott tekintettel.
- Kristen! Nézd, ott áll! - és felé mutattam. Most már ő is látta.
- Igen, látom! És most mit akarsz csinálni? - kérdezte és kíváncsian rám nézett.
- Hát...aszthiszem szólok neki, és magunkalvisszük a házba! - jelentettem ki a most létrejövő ötletemet és közben egy nagy mosoly ült ki az arcomra. Már indultam is, mikor Matt visszahúzott.
- Biztos, hogy ez jó ötlet?
- Igen, biztos. Nem hagyhatom, hogy egyedül legyen! Ő a legjobb barátnőm! És ha baja esik, amikor én segíthettem volna, azt sose fogom megbocsátani magamnak!
- Oké, de veled megyek! - jelentette ki.
Nagyon izgultam, hogy mit fog hozzá szólni, hogy itt lát! Odaértünk! Háttal állt nekünk. Nem tudtam, hogy kezdjem, így csak megérintettem. Nagyon megijedhetett, mert hírtelen megfordult és leütött a kezében lévő szatyorral. Én elterültem a hideg földön, és másra nem is emlékszem.

A házban keltem. Kristen mellettem ült, és aggódó volt az arca. Rögtön eszembe jutott, mit akartam.
- Kristen! - mondtam és a nyakábaugrottam örömömben. Olyan boldog voltam, hogy nem esett semmi baja! - Miért szöktél el? - kicsit komorabb lett az arcom.
- Mert mikor felkeltem, te nem voltál sehol és te vagy a legjobb barátnőm! El sem tudnám képzelni azt a helyet nélküled! Te tetted az egészet jóvá és ezért nem is volt olyan, mintha árva lennék, mert te mindig ott voltál velem! Mintha a tesóm lennél! - mondta és ő is átölelt. Nagyon megható volt, amiket mondott. El is sírtam magam. - Mi a baj? - kérdezte, és szomorú lett az arca.
- Semmi, csak nagyon megható volt amit mondtál! Nekem is olyan, mintha a tesóm lennél! - és megöleltük egymást! Most, hogy mindent tisztáztunk, már sokkal jobban éreztem magam.
- Ja és bocsi, hogy leütöttelek a táskámmal, csak nagyon megijedtem, hogy megtaláltak, és vissza akarnak vinni.
- Semmi gond! Az a lényeg, hogy jól vagy! Ja és mikor szöktél meg?
- Most szombaton. Láttam a tervet, amit a szökésről készítettél és gondoltam, ha neked sikerült, akkor nekem is menni fog!
- És miért szöktél el egyáltalán?
- Hogy megkeresselek! Egyszerűen nem bírtam nélküled! Minden olyan uncsi volt!
- Ó, ez nagyon jólesik, de akkor sem lett volna szabad! Bármi bajod eshetett volna!
- De nem esett. És most már nemis fog!
- Ez igaz! És a térkép? Ugye nem hagytad ott? - erre feszült lettem. Mi van ha ott hagyta, és megtalálják, és ha visszavisznek egy cellába zárnak, hogy ne tudjunk megszökni?
- Nem, magammal hoztam. - és előhúzta a táskájából, hogy megmutassa és én is lenyugodjak.
- Oké, most már nyugodt vagyok. - mondtam, és vártam, hogy mondjon valamit. Erre nem kellett sokat várni, rögtön letámadott a kérdéseivel.
- Most viszont te mesélj! Ki az a fiú, aki a boltban veled volt? - kérdezte és nagyon várta a válaszomat.
- Ó, Matt, ő hol van? - eszembejutott, hogy ő is ott volt velünk, de most nincs itt.
- Úgy gondolta, hogy kettesben hagy minket beszélgetni. Szóval? Ki ez a Matt? - most már egyre kíváncsibb volt.
- Hát...nem is tudom, hogy mondjam. Olyan, mintha a barátom lenne, csak attól sokkal több! Mintha megtaláltam volna egy elveszett felemet! Szavakkal nem is lehet elmondani, amit érzek iránta!
- Ó, ez nagyon romantikus! Bár én is megtalálnám az ,,elveszett részem"! - közben elmosolyodott, de tudtam, hogy komolyan beszél! Mindig is arra vágyott, hogy rátaláljon az igaz szerelemre! - És megmondom őszintén, David elég helyes srác! - most az a huncut vigyor tűnt fel az arcán, ami csak akkor jön elő, ha egy helyes fiút szeretne megszerezni.
- Hát, akkor hajts rá! - jelentettem ki, erre elpirult. Sose gondoltam volna, hogy egy fiú miatt is képes lesz elpirulni! Ő nem az a fajta! Viszont akkor ez azt jelenti, hogy jobban tetszik neki, mint azt gondoltam volna!
- Nem, ő nem olyan mint a többiek! Meg amúgy is, mivan ha nem tetszem neki?
- Olyan nincs! Szép lány vagy, és biztos, hogy tetszel neki. - mondtam, mire rámnézett elkerekedett szemekkel.
- Honnan tudod? Mondta neked? - kérdezte meglepetten és izgatottan, azt remélve, hogy igen lesz a válaszom.
- Nem, nem mondta, de megkérdezhetem tőle!
- Nem azt nem szeretném! - megijedt a kijelentésemre.
- És ha csak tapogatóznék nála? Vagy nem is tőle kérdezném meg, hanem Matt-től? Ő biztos tudja! - jutott az eszembe.
- Nem, ezt egyedül akarom elintézni.Meg inkább azt szeretném, hogy ha én tetszenék meg neki és ő kezdeményezne. Valahogy úgy érzem, hogy ő teljesen más, mint a többi srác. Érted!? De azért köszi a segítséget.
- Oké, értem. De ha mégis szeretnél valami konkrétabbat megtudni, akkor nyugodtan szólj.
- Oké, így lesz! - erre röhögni kezdtünk. Még egy csomó mindenről dumáltunk, és nagyon jólesett vele beszélgetni. Mikor elszöktem, azt hittem, hogy sose fogom újra látni. És tessék, most meg itt van! - És hol fogok aludni? - vetődött fel a következő megoldandó kérdés.
- Majd alszol velem! - nagyon boldog lettem erre az ötletre.
- De te nem Matt-el alszol?
- De, de pár éjszakára tud nélkülözni. Vagy aludhatnál David-dal!
- Bolond! - és oldalbabökött. Ezen is nagyokat kacarásztunk! De most komolyan! Nem kell miattam kizavarnod a saját szobájából! - szintén nevettünk egy jót. - Majd alszom a kanapén. - és megveregette a kanapét.
- Szó sincs róla! Erről nem nyitok vitát! Addig, amíg nem találunk neked saját szobát, velem leszel! - és hogy nyomatékosítsam, rácsaptam a combomra. - És most mennyünk ebédet csinálni! - egyszerre pattantunk fel a kanapéról és elindultunk a konyhába. Ketten nekiálltunk főzőcskézni, aminek kajacsata lett a vége. Óriásikat kacagtunk! Rég nevettem ennyit, mint most. A belevalók felét szétdobáltuk, de ez egyikünket sem zavarta.
Végre készlett, és megtálaltunk. A fiúk is megjöttek. Mindenki leült a megszokott helyére. Én Matt mellett és Adammal szemben, csak most a másik oldalamra Kristen ült. És egy fordulat történt! Kristen amint leült a helyére, David rögtön mellé pattant. Az arcán széles vigyor ült. Úgy látszik, tetszik neki, aminek nagyon örültem. Éreztem Kristen zavarát, és megfogtam a kezét, ahogy nekem Matt, még az elején. Na, itt lesz valami! - gondoltam. Elkezdtek beszélgetni!
- Látod ezt? - súgtam Matt fülébe, és feléjük mutattam.
- Úgy látszik megkedvelték egymást. - és sokat sejtetően rám nézett. Tudtam, hogy az első találkozásunkra gondol.
- Ez több, mint puszta szimpátia! Nézd csak, hogy csillog a szemük! - öröm volt így látni őket. Vajon mi is így nézünk egymásra? - és Matt-re néztem. Ő is őket nézte, majd a szemünk összetalálkozott. A fejemet nem túl feltűnően ráhajtottam a vállára. Kristen egyre jobban érezte magát David társaságában! Nagyon boldog lettem, hogy talán ő is megtalálja Davidben a hiányzó részét!
Kaja után elmosogattunk, és nekiláttunk eltakarítani a kajacsata nyomát, mikor megjelent David Kristen mellett.
- Akkor én most megyek. Csak beszélgessetek! - és otthagytam őket. Bementem a szobába, ahol Matt már várt. Az ágyon feküdt. Én is befeküdtem mellé és a mellkasára tettem a fejem. Ő átkarolt, és erősen magához húzott. Jól éreztem magam a karjai közt, és felidéztem az eddig együtt töltött napokat. Ezek az emlékek csodálatosak számomra.
- Mire gondolsz? - kérdezte.
- Azokra a napokra, amiket együtt töltöttünk. - ránéztem, és csak mosolygott. Tudtam, benne is felidéződtek ezek a napok. És ezek közt eszembejutott az a nap is, mikor le akartam rajzolni, de félbe kellett hagynom a farkasok miatt. Hírtelen felpattantam az ágyról, és azt mondtam:
- És eszembejutott egy befejezettlen rajz is, úgyhogy tessék felkelni, hogy be tudjam fejezni! - és már szedtem is elő a cuccokat és a rajzot is. Megindultam a nappaliba, de mielőtt kiléptem volna a szabadba, még ránéztem az újdonsült ,,párra". Még mindig beszélgettek egymással, de már sokkal felszabadultabban, mint az elején. Öröm volt így látni őket. Majd kiléptem az ajtón, és vártam Matt-et.Végre megjött, és próbáltam beállítani abba a pozícióba, ahogy elkezdtem megörökíteni, de közben kicsit kérdezősködtem Davidről és Kristenről. Nagyon érdekelt, hogy mi van köztük.
- És nem tudod, hogy David mit érez Kristen iránt? - kérdeztem meg miközben próbáltam a megfelelő helyzetbe rendezni.
- De, mondta!
- És? Ne kelljen már mindent kihúzni belőled! - majd játékosan olalbaböktem.
- Egy szóval mondom: Szerelmes. - ennek rettentően örültem.
- Köszönöm, csak ennyit szerettem volna tudni. És most maradj így! - parancsoltam rá, majd felállítottam az állványt, és belefogtam.

Vacsora után Kristennel bevonultunk a szobába, és miután elvégeztük az összes teendőnket, elkezdtünk beszélgetni.
- Biztos, hogy Matt-et nem zavarja, hogy itt alszom? - kérdezte aggódva.
- Biztos! De most mesélj! Mi történt közted és David között? - nagyon kíváncsi voltam, és alig vártam hogy elkezdje.
- Ó, David remek fiú! Nagyon megkedveltem! Vagyis többet érzek iránta mint kedvelés, de nem tudom, hogy ő hogy érez irántam.
- Hát nem nyilvánvaló? - kérdeztem meglepetten, hogy ezt mondja. - Egész nap körülötted volt, egy percre sem hagyott egyedül, és a szeme csak úgy csillogott, mikor rádnézett! Mi kell még?
- Tényleg így látod? - láttam rajta, hogy nem akarja elhinni, amit mondok.
- Igen, erre meg is esküszöm. - és esküre emeltem a kezem.
- És ezt meg honnan tudod?
- Hát...kicsit kifaggattam Matt-et, míg lerajzoltam. Remélem nem baj!
- Nem, de mit mondott? - ragyogó szemekkel nézett rám és várta a válaszomat.
- Azt hittem, hogy ezt egyedül kell elintézned! - mondtam huncutan mosolyogva.
- Elintéznem egyedül is kell, de néhány információt attól még szívesen meghallgatok! - fülig ért a szája, és most már egyre jobban várja a válaszomat. Megkegyelmeztem neki:
- Na jó! Azt mondta, hogy idézem ,,szerelmes". - erre felvisított, és a nyakamba ugrott örömében. - Nem...kapok...levegőt! - mondtam, mert olyan erősen szorított.
- Ó, annyira boldog vagyok! Tényleg ezt mondta?
- Igen, és elhiszem, hogy majd kiugrassz a bőrödből. De mára ennyi elég. Aludjunk.
- Nemhiszem, hogy most fogok tudni aludni! Olyan boldog vagyok!
- Azért próbáld meg. Jóéjt! - és leoltottam a lámpát.
- Jóéjt! - és mindketten álomba merültünk.

Reggel nem találtam magam mellett Kristent, és pánikba estem. Kirohantam a nappaliba, de ott sem volt, és a konyhában sem láttam. Majd kimentem az udvarra, de sehol sem volt! Hol lehet...?