8. FEJEZET

8. FEJEZET

...előugrott egy mókus! Mikor megláttam, nagyon megkönnyebbültem. Majd egy újabb zörgést hallottam és egy nagy szürke farkas ugrott elő! Na ekkor már úgy éreztem, hogy mindjárt elájulok. A farkas észre se vette, hogy ott vagyok, hanem csak a mókust figyelte, és nagyon úgy tűnt, hogy játszik vele. Ez tetszett! Bár elég furcsának tartottam. És eszembejutott Matt! Megfordultam, de ő már mellettem volt. Az arca különböző érzelmekkel volt tele. Láttam rajta félelmet, meglepődést és dühöt is. Gyorsan megpusziltam, és ekkor rámnézett. Az arca most csak félelmet tükrözött.
- Gyorsan, menj be a házba! - az egész teste remegett, mégis ellenmondást nem tűrő hangon mondta.
- Miért? Látod, hogy észre sem vett! - mondtam megijedve a látványtól, de meggyőzően.
- Azért, mert veszélyes lehet! - és betolt a házba. Ő is bejött, megfogta a kezem és azt mondta. - Ez nagyon fontos! Kérlek, maradj a itt! Mindjárt visszajövök! Szeretlek! - majd kiment. Még utána akartam kiabálni valamit, de ekkor már a házon kívül volt. Nem mentem ki, mert megkért rá, de az ablakon kinéztem. A szürke farkas még mindig ott volt, de melléjött egy barnás színű is. Matt-et sehol sem láttam. Ez nagyon megrémített, de nem mentem ki, mert megígértem. Nem bírom!!! Hol lehet? Ki kell mennem! De megígértem! - civakodtam magamban, és végül a rossz énem kerekedett felül. Kinyitottam az ajtót és kiléptem. A farkasok megálltak, és a barna farkas belenézett a szemembe. Nagyon ismerős volt a tekintete és maga a farkas is. De nem tudtam, hogy honnan. Talán az álmomban láttam! - jutott eszembe, és beugrott! Tényleg az álmomban láttam már őt! Mielőtt jobban megfigyelhettem volna, elfutottak az erdőbe. Még egy kicsit ott álltam, és vártam, hogy hátha visszajönnek, de nem történt semmi. Matt hírtelen mögöttem termett, és megölelt. Így álltunk 5 percig, majd megkérdezte:
- Nincs kedved eljönni velem ma este moziba? - kérdezte.
- Ó, egy igazi randira hívsz? - lepődtem meg, de jólesett a meghívás.
- Igen. Szóval, elmegyünk?
- Igen, persze! És mit nézünk meg?
- Még nemtudom. Majd ott eldöntjük. Úgy jó lenne?
- Nekem megfelel! - örömömben a nyakába ugrottam. Innentől kezdve már alig vártam az estét. (Most nem akartam zaklatni ezzel, de majd a moziban megkérdem tőle, hogy hova tűnt, mikor a farkasok a kertben voltak és hogy egyáltalán mi volt ez.) Kipakoltam az egész szekrényt, de nem találtam semmilyen megfelelő ruhát. El kéne menni vásárolni! Ó, régen mindig Kristennel mentem el ilyeneket intézni. Ő mindig segített kiválasztani a megfelelő ruhát. Rá mindig számíthattam. Annyira hiányzik! Visszaemlékeztem a régi szép időkre, és észre sem vettem, hogy Matt bejött a szobámba és leült mellém.
- Szia min gondolkoztál annyira? - kérdezte, miközben nagyon izgatott volt.
- Csak eszembejutott, mikor Kristennel elmentünk ruhátnézni egy-egy különleges alkalomra. - mondtam teljesen őszintén. - Miért?
- Mert szeretnék adni neked valamit. - és egy dobozt nyomott a kezembe - Arra gondoltam, hogy jöhetnél ebbe ma este! - a szeme csillogott, mikor ezt mondta, és kíváncsian fürkészte az arcomat. Kinyitottam a csomagot, és egy gyönyörű szép ruha volt benne! Tengerkék színe elvarázsolt! Selymes volt, és kb a térdemig érhetett. Egyszerűen gyönyörű!
- Ó, Matt, ez csodálatos! - mondtam és a nyakába ugrottam. - Viszont akkor nem is moziba megyünk? - tettem fel a kérdést.
- Hát, legyen elég annyi, hogy előtte még beugrunk valahova! - mondta, és látszott rajta, hogy nagyon büszke arra, hogy így meg tudott lepni és hogy sikerült eltalálnia az ízlésemet ruhák terén.
- És nem akarod elmondani, hogy hova? - faggatóztam tovább.
- Nem, ez meglepetés! De most próbáld fel a ruhádat - kérte. De ezt meg én nem akartam, hogy lássa, hagy legyen neki is valami meglepi.
- Oké, felpróbálom, de ez meg neked lesz meglepi! - mondtam és már toltam is ki az ajtón. Végre sikerült kituszkolni és felpróbálhattam a ruhát. Egyszerűen csodálatos! Ahogy rámsimul...nagyon tetszik. Egy óráig nézegettem magam a tükörben, mielőtt levettem. Még sokat kell várnom estig, és addig is van mit csinálnom. Először összeszedtem a rajz cuccaimat, majd elkészítettem az ebédet. Összeraktam a házat, lemostam az ablakokat, betettem egy adag ruhát a mosógépbe és felmostam. Ezzel szerencsére gyorsan eltelt a nap, és már mentem is zuhanyozni. Jólesett a meleg víz egy ilyen mozgalmas nap után. Megmostam a hajamat is, hogy szép és illatos legyen. A törülközővel felcsavartam és egy köntösben kimentem a szobába. A ruhámat kiterítettem az ágyra és visszamentem a fürdőbe lerendezni a hajam. Úgy döntöttem, hogy hullámos lesz. Mikor végeztem, felkaptam a ruhát és egy kis sminket is feltettem, de nem túl sokat. Mikor kiléptem az ajtón, láttam, hogy Matt már a nappaliban vár. Amint megjelentem előtte, leesett az álla.
- Gyönyörű vagy! - mondta még mindig bennem gyönyörködve.
- Köszi. - lehajtottam a fejem. Éreztem, hogy elpirulok. - Te is nagyon elegáns vagy. - néztem végig rajta. - Most már nagyon kíváncsi vagyok, hogy hova akarsz vinni!
- Majd meglátod! - huncutan elmosolyodott. Ezt nagyon imádtam!

Végre megérkeztünk! Ő kinyitotta az ajtót, és egy bálterem előtt álltam.
- Na, hogy tetszik? - kérdezte izgatottan.
- Nagyon szép helyre hoztál, csak egy baj van! Én nem tudok táncolni! - mondtam és egy kicsit féltem ettől.
- Nembaj, majd én vezetlek. - és bátorításképp megfogta a kezemet. Ettől úgy éreztem, hogy amíg ő velem van, addig nem eshet semmi bajom. Bevezetett a tánc parkettre. Épp egy lassú szám ment, mire ő a derekamra tette a kezét, és közelebb húzott magához, és felvettük a tánc ritmusát. Teljesen ráhagyatkoztam. Nagyon nyugtató volt így vele táncolni. A fejemet a vállára hajtottam. Egyszerűen tökéletes volt. Bár örökké tartana ez a pillanat! A számnak vége lett, és pörgősebbre váltott a ritmus.
- Ideje lenne most már moziba menni! - és már húzott is ki a teremből. Beültünk a kocsiba. Nagyon jó kedvem volt, és ezt csak fokozta, hogy Matt-el lehetek teljesen egyedül.
- Na milyen volt?
- Remek! Igazán élveztem! Nagyon ügyesen táncolsz!
- Köszönöm a bókot és örülök hogy tetszett. - odahajolt az ülésen keresztül hozzám és szorosan magához húzott. Majd elindultunk a mozi felé.
Egy romantikus filmet választottunk ki, a legfelső sorba. Vettünk előtte még popcorn-t és cola-t is és bementünk a terembe. Megkezdődött az előadás, de nem tudtam rá koncentrálni. Mindig csak Matt-et figyeltem. Még így a sötétben, csak egy kicsi megvilágításnál is gyönyörű volt az arca. Észrevette és megfogta a kezemet. Visszafordultam a filmhez és észrevettem, hogy egyre jobban tetszik. A végén kimentünk a teremből és beültünk egy pizzériába. Már nagyon éhesek voltunk, nemcsoda, hiszen ebéd óta semmit sem ettünk. Beszélgettünk a filmről is, és még sok mindenről. Most láttam elérkezettnek az alkalmat, hogy megkérdezzem a délelőtt történtekről.
- Szeretnék kérdezni valami fontosat. - mondtam határozottan. Ő nem válaszolt, csak figyelt. - Mi történt délelőtt az udvaron? - kezdtem bele - Hova tűntél? - nagyon kíváncsi voltam a válaszára.
- Csak elmentem segítséget kérni. - mondta nem túl meggyőzően.
- És akkor hol volt az erősítés? Mert mikor visszatértél, egyedül voltál! - éreztem, hogy valamit nem mond el nekem és ez nagyon idegesített.
- Nem beszélhetnénk meg ezt később? - kérdezte, de úgy éreztem, hogy csak kibúvót keres.
- Nem! Most szeretnék választ kapni! - a hangom nagyon határozott volt, nem engedtem, hogy kibúvót keressen.
- Jól van! Mikor elmentem, akkor a fegyverekért mentem, amit a medvénél is használtunk. De mire visszaértem, a farkasok már sehol sem voltak. Ezért gyorsan eldugtam a fegyvereket, nehogy észre vedd őket és megijedj. - mondta. Elég meggyőző volt, mégsem tudtam hinni neki. Itt valami más áll a háttérben. És ki fogom deríteni, hogy mi az! De nem akartam elrontani ezt a csodálatos pillanatot, ezért ráhagytam.
- Oké. - mondtam. Eközben megjött a pizza. Rögtön nekiálltunk, és hamar el is tüntettük! Közben rengeteget beszélgettünk és nevetgéltünk! Nagyon jól éreztem magam, mígnem egy csapat fiatal jött el mellettünk. Köztük volt egy fiú, aki engem nézett. Olyan volt a tekintete, mintha ismerne, de még nem is láttam! Mintha akarna tőlem valamit, ami nekem nemhiszem, hogy jó lenne. Mindenesettre Matt-et nagyon megrázta a jelenléte, és ezt ő is észrevette. A tekintetéből csak úgy tükrözött a gonoszság, és Matt-en megint végigfutott a remegés. Vajon mi keltheti ki ezt belőle? Nem hiszem, hogy csak a fiú jelenléte!
- Matt jól vagy? - kérdeztem, mire rámnézett, és megszűnt a remegése.
- Igen, persze, csak egy kicsit elgondolkodtam!
- És min gondolkodtál? - egyre kíváncsibb lettem, mi volt az a gondolat, amitől remegni kezdett.
- Ezen-azon! Semmi különös! - és intézett felém egy mosolyt, hogy megnyugtasson.
- Akkor miért kezdtél el remegni? - erre felkapta a fejét, és erősen a szemembe nézett. Ettől megrémültem és inkább hagytam a témát. - Na jó akkor van még valami programod, vagy mehetünk? - kérdeztem, és rámosolyogtam.
- Inkább menjünk haza! - mondta nagyon komolyan és már indultunk is.
Hazaérve lezuhanyoztam, felvettem a pizsamámat és lefeküdtem. Matt bebújt mellém, és a karjaiban aludtam el. Hajnalban kaparászásra ébredtem. Matt mellettem aludt békésen, nem akartam felkelteni. Ezért nagyon óvatosan kimásztam az ágyból, és kimentem a folyosóra. Senkit sem láttam, de újra hallottam a kaparást. A bejárati ajtóhoz mentem, kinyitottam...