9. FEJEZET

9. FEJEZET

...de nem láttam ott senkit. Az erdő felé néztem és egy árnyat vettem észre elsuhanni a fák között. Nem láttam, hogy mi az, de nagyon kíváncsi lettem. Utána akartam menni, de nagyon fáradt voltam, és féltem, hogy elaludnák az erdőben. Ígyhát inkább visszabújtam Matt mellé. Szerencsére nem költöttem fel. Úgy döntöttem, hogy ezt inkább nem mondom el neki. Ezen elmélkedve visszaaludtam... . Másnap reggel Matt nem volt mellettem. Nagyon megijedtem! Kirohantam a nappaliba. Zaklatott voltam, nem gondoltam végig a lehetőségeket. Matt a konyhában állt, és reggelit csinált. Aztán hírtelen egy erdőben lettem. Kerestem valamit, de nem tudom, hogy mit. Csak járkáltam az erdőben, kutatva valami után. És feltűnt előttem egy farkas. A szeme vörös volt, és rámvicsorgott. Hátráltam pár lépést. Ezzel ő is közelebb lépett felém. Úgy éreztem, nem fog bántani, mégis megijedtem. Ő csak nézett rám kíváncsi, de nem kedves szemekkel, majd eltűnt. A hátam mögött zörgést hallottam, és... - felébredtem. Úgy látszik csak álom volt. Szerencsére! Körbenéztem a szobában. Matt nem feküdt mellettem. Kipattantam az ágyból, és kimentem a konyhába. Matt áll a tűzhely mögött. Reggelit csinál! De édes!
- Jó reggelt! - mondta, mikor meglátott. - Épp reggelit csinálok...
- Igen látom!
- ...neked! - fülig ért a szája, és várta a reakciómat.
- Ó, ez nagyon kedves tőled! És ágyba kapom?
- Ha visszafekszel, akkor igen. - majd visszafordult az elkészülendő reggelihez.
- Akkor már megyek is. - és visszarohantam a szobába. Visszafeküdtem, és úgy tettem, mintha aludnék. Pár perc múlva már jött is Matt egy tálca finomsággal.
- Jó reggelt álomszuszék! - erre mindketten nevettünk és letette a lábamra a tálcát.
- Jó reggelt! Köszönöm szépen ezt a csodás reggelit! - és adtam egy puszit az arcára. - És ezt miért kapom?
- Mert csodálatos volt veled tegnap este! És ezzel szeretném megköszönni, hogy vagy nekem! - és közeledett felém, hogy megcsókoljon, de ekkor valaki kopogtatott.
- Elegem van! Miért nem hagynak végre magunkra egy kicsit? - törtem ki magamból. Már elegem van belőle, hogy mindig, mikor meg akar Matt csókolni, valaki megzavar!
- Bocsi, csak én vagyok! - nyitott be Taylor. - Matt, Adam beszélni szeretne veled.
- Oké, megyek! - és már ment is ki az ajtón. Én meg egyedül maradtam. Gyorsan felöltöztem, és kihasználtam az alkalmat, hogy Matt nincs itt és kimentem az erdőbe. Matt biztos nem engedett volna ki egyedül. Én meg meg akartam keresni azt a lényt, aki este az ajtón kaparászott. Bár nem tudom, hogy hogy fogom megtalálni, mikor nem láttam, hogy mi volt az, csak az árnyékát. De azért nekivágtam. Viszont előtte még beugrok a boltba egy újságot venni. Kíváncsi vagyok az új hírekre. És ez ürügyre is jó, ha valamelyikük meglátna.

Eddig minden simán ment. Minden nehézség nélkül eljutottam a boltba. Megvettem az újságot, és rögtön kiszúrtam az első cikket, amihez egy kép is járult. Kisiettem a boltból, és megálltam elolvasni a cikket. Rólam írnak, hogy eltűntem és aki megtalál, az vigyen vissza az árvaházba! Jaj ne! Ha megtalálnak, visszavisznek az intézetbe! És láttam még valamit! Kristen képe is fel volt tüntetve! Ő is megszökött? Úgy látom, hogy igen!

FONTOS KÖZLEMÉNY!

Két 17 éves lány szökött meg a Hullócsillag

Árvaházból! Kérem, aki megtalálja őket,

hozza vissza, mert nagyon aggódunk értük!

Két képet is szolgáltatunk róluk! Kérem, minnél hamarabb szóljanak, ha megtalálták őket! Számítunk mindenki segítségére! Előre is köszönöm! A megtalálónak persze pénzjutalom jár!

Erre persze gondolhattam volna! Hogy majd úgyis keresni fognak! Mégsem számítottam rá. És hogy Kristen is megszökött?! Na ez tényleg fura! Ezt olvasgatva visszaértem az erdőbe. Eltettem az újságot, és nekivágtam! Kerestem valamit, amiről nem tudtam, hogy hogy néz ki. Ezért a puszta érzékeimre hagyatkozva elindultam. Egyre beljebb kerültem, de még nem láttam semmit. Nemtudom meddig kell mennem, míg rátalálok. Csak mentem, mentem, míg egy tisztásra nem értem. Már jártam itt! A medve is itt támadt meg. És megláttam az árnynak hitt farkast! Szemei vörösen izzottak! A tekintetében kíváncsiságot fedeztem fel. De nem volt túl bíztató. Így hát inkább távolról figyeltem. Nemigazán mertem közelebb menni hozzá. Hírtelen megváltozott valami a szemében és közelebb lépett. Kicsit megijedtem és hátráltam egy lépést. Erre már nem jött közelebb. Nem láttam semmi jót a szemében. Inkább gonoszságot. Nem tudom, mi történhetett, de hírtelen eltűnt. Most valahogy nem vágytam rá, hogy kövessem. Inkább visszafordultam, és hazaindultam. Azt reméltem, ha látom, hogy mi volt hajnalban a ház előtt, majd megnyugszom, de csak még idegesebb lettem. Próbáltam nem rá gondolni, ezért újra elővettem az újságot. Vajon hol lehet most Kristen? Remélem nem esett semmi baja. Jó lenne megtalálni! Kiléptem a fák közül és megláttam a házat. Hogy kerültem ide ilyen gyorsan? Vagy a rét lenne ilyen közel a házhoz? Na mindegy. Nem törődtem vele olyan sokat, hanem inkább bementem a házba. Megkerestem Matt-et, hogy elmondjam neki Kristent. De nem találtam sehol. Még egyszer körbementem a házon, de nem volt sehol. Kimentem az udvarra, és nevét kiabáltam. Erre megjelent egy barnás farkas. Ismerősen nézett, a szemében láttam a csillogást, ahogy rámnéz. Nagyon aranyos volt, nem olyan, mint a vörös szemű.
- Szia! - köszöntem neki és elkezdtem közeledni felé. Kicsit féltem, hogy elszalad, de meg se moccant. Kinyújtottam a kezem és sikerült megérintenem! A bundája selymes volt, és hosszú. Furcsa érzés ébredt fel bennem, ahogy őt néztem. Olyan ismerős! De nem őt láttam a múltkor. Az egy másik farkas volt. Őt közelebb éreztem magamhoz. Nagyra nőtt bennem a vágy, hogy megöleljem. De félek, hogy el fog menni. Mégis meg szeretném próbálni! Óvatosan még közelebb mentem hozzá és sikerült megölelnem. Melegség áradt belőle, mindkét értelemben. Így álltunk elég sokáig, és eszembejutott, hogy Matt-el szerettem volna beszélni.
- Igazán örülök, hogy megismertelek! - majd még egyszer megsimogattam és bementem. Matt még mindig nem került elő. Hogy elfoglaljam magam elkezdtem kaját csinálni. Ezzel eltelt az idő, és eközben megjött Matt is. Mikor bejött, rögtön hozzám lépett és átölelt.
- Majd szeretnék beszélni veled! - tértem rögtön a lényegre.
- Oké. És miről? - kérdezte mosolyogva.
- Majd megtudod kaja után. Ja jut eszembe, szólnál a többieknek?
- Persze! - és kirohant, majd 1 perc múlva már vissza is jött. - Megvolt! - jelentette ki.
- Ilyen gyorsan? De hát nem is hallottam a hangodat! Tényleg, amúgy hova is mentek? - kérdeztem, mert ez már kezdett egyre furcsább lenni.
- Ööö...vadászni mentek. És azért nem hallottad a hangom, mert bementem az erdőbe és ott kiáltottam el magam.
- Aha. Szóval egy perc alatt sikerült kifutnod az erdőbe, kiáltani nekik és visszajönni? Na ettől azért jobbat találj ki! - mondtam, és vártam a magyarázatát.
- Na jó, szóval...nem vadászni voltak, hanem...kint...barkácsoltak!
- Én voltam kint, de nem láttam senkit.
- Igen, mert az erdőben van egy kis ház, és ott voltak. Nagyon közel van, ezért csak egy kicsit kellett bemennem és kiáltani egyet.
- Hm...na jó, maradjunk ennyiben. De nem győztél meg! Csak az a szerencséd, hogy nem vagyok egy faggatózó típus. De cserébe tálalj ki!
- Oké, és köszönöm! - erre nem válaszoltam, csak nyomtam egy mosolyt. A többiek már meg is jöttek, és leültünk enni. Kaja után bementem a szobába és Matt-et is húztam magam után.
- Szóval, vettem ma egy újságot, itt van! - előhúztam, és odaadtam neki. Átfutotta a szemével, és láttam rajta a félelmet. - Ugye látod, hogy keresnek? És a barátnőm is megszökött! Mondjuk én inkább érte aggódom! Mi lehet vele? Miért szökött el egyáltalán?
- Lehet, hogy utánad jött. - ezen elgondolkodtam.
- Nem kereshetnénk meg?
- Nemhinném, hogy sokra mennénk vele. Azt sem tudjuk, hogy hol kezdjük!
- De akkor mi lesz vele? Hova fog menni?
- Biztos ő is feltalálja magát, mint te. Ne aggódj érte ennyire!
- Ő a barátnőm! Még szép, hogy aggódom!
- De semmit sem tudunk tenni vele kapcsolatban!
- Tudom! - ez a gondolat rettentően zavart, de tudtam, hogy igaza van...